egyrészt "padlómon a vak december", vagy hogy is volt, másrészt befutott a blog csodálatos kétszázadik (200.) bejegyzése, ami után valószínűleg olyan egyéb csodák következnek, mint egy új címke "Mélyenszántó gondolataim" vagy hasonló címmel, amiben mélyenszántó gondolataimat fogom megosztani, amik nem illenek be történetszösszenetnek, meg talán még egy pankrátor-címkét is létrehozok, ha nagyon elszaporodnának a pankrátoros holmik.
Meg persze visszatérek az Über-Nosztalgiaest projektemhez is.
Mégpedig épp ezzel a bejegyzéssel. (döbbenet!)
Tehát:
Über-Nosztalgiaest III. - A KULACS
1. rész
de előbb:
A Kulacs megértéséhez némi háttérinformáció is szükséges.
Maga a képregény általános iskola hatodik osztályában született, vagyis úgy 2003 környékén (talán volt az 2004 is).
Ekkoriban pad-, és mondjuk így, alkotótársam Golyó volt, aki már akkor is nagyon jól rajzolt és nyilván most is, így érthető, hogy ő avanzsált a történet főszereplőjévé.
Na most, Golyóról elég annyi alapvető információ (azon túl, amit már fent leírtam), hogy kopasz volt (vagy legalábbis nagyon rövidre nyírt hajú, és még most is az), ami miatt rendre -akkori, még a mainál is kevesebb tudásom szerint- koponyaalakú fejjel ábrázoltam, ami aztán szépen leegyszerűsödött azzá, amit majd látni lehet a képregényben is.
De ami lényegesebb (legalábbis a történet szempontjából, ha másért nem is), hogy volt egy kulacsa, teával. Az évek során ez a kulacs ikonikus figurává nőtte ki magát, és az osztályon belüli "popculture" része lett, így adott volt a cím is.
Az eredeti ötlet egy Gyűrűk Ura-szerű történet lett volna (akkoriban adták az első részt a mozikban), nevezetesen, hogy a Kulacs elveszik, Golyó és haverjai (például Én is) pedig elindulnak, hogy megtalálják. (ennek nyoma az első két részben még felsejlik, mikor is a címnél látszik, hogy korábban ott állt az "avagy egy kulacs kalandos utazása" felirat is, ami aztán leradírozásra került, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy egész más irányba ment a sztori.)
Sokat tűnődtem, hogy feltegyem-e, vagy mégse, mert esetleg megsértenék vele valakit, de végül úgy döntöttem, hogy 1. a képregény szereplői közül feltehetőleg senki nem nézi a blogot. 2. nem haragudhatnak, hiszen évekkel ezelőtt készült, és 3. ha mégis sértve érzik magukat, ezúton elnézést kérek tőlük.
Aki szépen, rendesen végigolvasta a (nem is annyira) hosszú bevezetést, az most jutalomból(?) megtekintheti a szóban forgó "művet", meg az is, aki lusta volt és áttekerte:
1 megjegyzés:
Oh, azt még megjegyzem így mellékelve, hogy:
akkoriban a Warner Bros. volt az a cég, ami ontotta magából a filmeket, így rendszeresen csináltuk, hogy rájuk hivatkoztunk. Gyerekek voltunk még, na.
Van egyébként két rajzfilmes utalás is (a második oldalon), aki megtalálja őket, és megmondja honnét vannak, az ügyes.
a középső duplaoldal felét áthasító fehér csíkért pedig elnézést kérnék, ha lenne kitől, de csak így tudtam beszkennelni (A4es füzetlapokra készült ugyanis, és nem tudom miért, de középen úgy kockáztam be, ahogy.)
maga a sztori 10 részes volt egyébként (plusz epilógus), amit mind fel fogok tölteni, terveim szerint még idén.
-RD.
Megjegyzés küldése