2018. január 29.

Tízévesek lettünk.

Bezony.
Elég messze jutottunk a kezdeti, kidolgozatlanabb képregényektől; bár állítom, hogy mind a Pingvin-Man-nek, mind a Kun- és Faházi-történeteknek megvan a maga sajátos bája, és ezek ismeretében csak látványosabb(?) a fejlődés(?).

Akárhogyis, az ember azt hinné, egy ilyen jeles apropóra alaposan felkészülök, ehhez képest nincs tulajdonképpen semmi megosztanivalóm; de ezt foghatjuk a Fabri-Cop blogra is, mert ott valamivel mutatósabb annuálét tartok.

Mindenesetre annyi bizonyos, hogy az idei év izomYoda éve lesz, legalábbis úgy terveztem, hogy most már komolyabban nekiállok az Episode Zero kidolgozásának.
Emellett pedig még ott van a régóta esedékes Thanos-portré is, amivel legkésőbb áprilisra el kell készülnöm; de talán ideje lenne folytatni a Narrátor-ember kalandjait is, esetleg felújítani a régebbi képsorokat; illetve továbbra is megvalósításra vár számos TuFa- és hérosz'-ötletem; és még mindig hátravan legalább egy Über-Nosztalgiaest bejegyzés-sorozat.
De persze mindent a maga idejében.

--
Ezt pedig csak azért, hogy mégse maradjon kép nélkül a bejegyzés (még a Ben Grimm-portré bevezetőjében említettem, hogy kezdetben mindenféle pofákon dolgoztam CorelDrawban, csak aztán átnyergeltem a szuperhősökre - ez volt az első, és az egyetlen igazán jól sikerült darab) :