2011. január 29.

Ez egy nagyon hosszú bejegyzés lesz, dehát elvégre jubilálunk, hiszen a blog immár három évet tudhat maga mögött. Jújuj!

Azt hiszem, Jim Davis tehet az egészről.
Persze, már korábban is rajzoltam képregényeket, saját szórakoztatásomra. A kezdetekben még beértem mezei ceruzákkal, később viszont rászoktam a Rotringra. Olyanok vetődtek papírra, mint például a Vámpírok, aminek egy renovált változatát a blogra is feltettem. Ugye. Meg volt egy RaHegyCer című dolog is, aminek -jobb ötletem nem lévén- a történet létrehozásához használt rajzeszközök voltak a főszereplői.
Meg volt, már általános iskolás koromban egy, több négyzetrácsos füzeten (a csodálatos Fater, Mutter, és Grószmutter címeket viselték (sajnos az első, a Fater elveszett valahol, pedig abban lett elindítva a sztori, és ott mutatkoztak be az első karakterek)) átívelő, képregényem egy Hamburgerről és egyéb Burger Kinges kajákról, aminek az alapja egy akkori osztálytársam hamburgeres képregénye volt, csak az a McDonaldsból szökött.

Natehát, Jim Davis Garfield-ja indított el a képregény-búzaképűség irányába, ami egy időben erősen hatott a stílusomra -a Kitti-képregények (majd lejjebb lesz róluk szó) idején volt, hogy konkrét poénokat "loptam" tőle, meg néhány ábrázolásbeli megoldást (például a röhögést úgy ábrázoltam, ahogy ő), de amire a leginkább emlékszem, hogy a napot én is csigavonallal rajzoltam (ezekre majd felhívom a figyelmet).
Aztán megismertem a Pókembert, illetve Batman-t, akik a mai napig a kedvenc képregényes (szuper)hőseim, de azt hiszem, akkoriban még nem igazán rajzoltam velük képregényeket.
Később pedig, általános iskola-béli tanulmányaim során, megismertem Gróf Balázs Butapest című egysoros-, vagy ahogy sznobul mondani szokás, strip-sorozatát, ami a Pesti Estben volt olvasható (Ma már Butapest ugyan nincs, de Gróf Balázs még mindig van a lapban, egy ideje már "egész oldalon".)-és egyik haverom (nevezzük "K. Andrásnak", ahogy a kommentjeiben hivatkozott magára) hatására (igazából csak lenyúlva az ő ötletét) elkezdtem gyűjteni ezeket a Gróf Balázs-képregényeket (és még ma is gyűjtöm, egyébként), egy Bálint nevű haverom hatására pedig belevágtam, úgynevezett rajzfüzetek készítésébe, amikben mindig a "bandánk" (Bálint, "K. András", Én, kötelező nőként pedig általában a nővérem (R)) volt a középpontban, az épp aktuális képregényes megformálásban. Voltunk többek között A-MEN (Ez az X-Men verziónk volt), Fantastic-A (Fantastic 4), meg rengeteg más. Hjajj, szép idők voltak.

Ezzel el is jutotttunk (szigorúan három "T"-vel) első jobb képregény-sorozatomig, aminek címe GIRHES DÖG (eredetileg nem képregény volt, hanem egy papíron létrehozott, és lejátszott számítógépes játék, mert akkoriban még így ment felénk, hogy gép nélkül is adott volt a "fíling" (illetve volt egyetlen képregény (ami nagyon sokáig Bálintnál volt, mert az ő rajzfüzetében volt egy folytatás-szerűsége, de aztán visszakerült hozzám, aminek nagyon örültem már akkor is, mert értékes dokumentumnak számít a szememben), és annak a főszereplője kapott tőlem egy nagyobb szerepet)), és ami az osztályon belül is népszerű volt, olyannyira, hogy mások is rajzoltak belőle ezt-azt. Leginkább "K. András" (tőle van is egy Csontos Richárd-képregényem (Csontos Richárd egy másik, ám a Girhes Döghöz kapcsolódó képregényem volt, ami leginkább a tervbevevés stádiumában maradt meg (volt még egy Titkok Kamrája című sztori is, de az se jutott előbbre.))) és Martin (ő tette a képregénybe a szuperhős-szerű vonatkozást, meg egyáltalán miatta volt leginkább a képregény is, és ő adta a főhős "eredeti" alakját, Nicket, illetve az első ellenfelet, Captain Shadow-t), de volt rengeteg karakter, amit Bálint talált ki. Sőt van egy sebtiben felvázolt Golyó-féle Girhes Dög-rajzom is. De ezeket majd mind szépen felteszem.
Még egy érdekesség: a Girhes Dög női főszereplője, és Nick nemezise (úgymond) egy Réka/Réka Dög nevű, pilótasapkás, kisrepülőt vezető lány volt, aki szerelmes volt Nickbe, vagy mi, és nem mellékesen a nővéremről absztraháltuk (azt hiszem, ez a jó szó, de nem biztos) (tehát úgy mintáztuk róla, hogy valójában még véletlenül se hasonlított (viszont pont olyan volt, mint ahogy a rajzfüzetekben is ábrázoltuk, csak nem pálcikaember testtel)).

Majd pedig, az általános iskola ötödik osztályában, rájöttem az örök igazságra, miszerint az a "legjobb" vicc, ami gúnyt űz valakiből (kövérek, alacsonyak, nácik, zsidók, melegek.... igazából bárki lehet célpont, ez ugye most is egyértelmű a blogon található képregényekből.) és ezzel neki is láttam egy osztálytársunk kifigurázásának, és ebből lett a KITTI'S ADVENTURES, amiből tíz tízoldalas kis kötetkét rajzoltam, a Garfield magazin mintájára más képregényt is beletéve (egy nagyon gyenge történetke volt, igazából "lekoppintva" Golyó karakterét, Mukit, a mókust, mivel akkoriban még ismeretlenek voltak számunkra olyan fogalmak, mint "copyrightolt tartalom", és barátai. Egyetlen szám erejéig pedig volt egy Povi, a Hippi (Povi szintén egy osztálytársunk volt, egyébként) cimű töltelék is (valószínűleg akkoriban nem tudtam, kik a hippik, ezért Povi inkább egy motoros fazon volt.)). Majd rajzoltam egy egész füzetet betöltő gyűjteményt, telepakolva új, hosszú Kitti történetekkel, ez volt a Disznótor. (egyébiránt a Kitti-képregényeknek is volt egy viszonylag népes rajongótábora. "K. András" (megint ő) például rajzolt is egy rövid Kitti-etűdöt, mellé pedig egy Andris kalandjait, és egy Dovó kalandjait (ez voltam én), ez szinte azon nyomban az én birtokomba került, és azóta is megvan a többi Kitti között). Egy év múlva próbáltam egy tizenegyedik számot is összedobni a sorozathoz, de nem lett befejezve, aztán újabb egy év múlva a befejezetlenül maradt kötetet újrarajzoltam, ám ezúttal befejeztem, és még egy folytatólagos sztorit is tettem bele, de végül mégsem lett belőle semmi.
Na, de ne szaladjunk ennyire előre!

Szintén ötödikben történt, hogy előszőr rajzoltam le egyszerű karikaturisztikus formában az osztály tagjait, ami aztán hatodikban odáig vezetett, hogy (természetesen az iskolában, gyakran órák közben), több kisebb történetke mellett, megrajzoltam első nagyobb volumenű képregény-sztorimat, aminek főszereplője az akkoriban többek között padtársamként is tevékenykedő (mondhatni) alkotótársam, Golyó volt, és ami címét az ő már-már ikonikus italtároló-alkalmatosságáról kapta. Ez volt A KULACS. Tíz részt rajzoltam belőle, mindegyik 30 kockából állt, plusz a végéhez csináltam egy epilógust. (Egyébként ezekben az időkben kezdtem el egyre jobban a (nemrégiben megszűnt (kár érte)) Kretén és MAD Magazin bugyraiban elmélyedni, és a benne lévő képregények, és egyebek létrehozói (a teljesség igénye nélkül: Göndöcs, Marabu, Zerge, Feki.... külföldiek közül Édika, Tom Bunk, Duck Edwing, Don Martin... satöbbi..,) szintén nagy hatást gyakoroltak rám, anélkül, hogy feltűnt volna. Gimnáziumi éveim alatt hívták fel rá a figyelmem, hogy egészen kreténisztikusan rajzolok.) Meg elkezdtem egy Skull School című valamit (úgynevezett etwast) is, de azt se fejeztem be.
Hetedikben nem emlékszem, hogy lett volna bármi is, amit csináltam, kivéve az az egy Kitti-szám. Nem tudom, ez az év valahogy kiesett. Viszont valószínűleg nyolcadikban volt egy Batman-képregényem, amit egy Conan, a Kalandor-képregény követett, később (még szintén ebben az évben) két párhuzamosan futó nagyobb volumenű osztályképregényem is, az egyik a 8A: Osztálytalálkozó volt, amit az oskolában rajzoltam, a másik pedig a 8A: Osztálykirándulás, amit viszont itthon követtem el. Végül nyolcadik végén jött a 8A: Ballagás (ennél már dátumoztam szépen), ami nem tudom, mi miatt, nem készült el egyből, így már csak jóval a kilencedikes gólyatábor után csaptam össze gyorsan a befejezését, és azzal a lendülettel el is kezdtem az első gimnáziumi képregényem, a 9B: Gólyatábort (az első olyan osztályképregényem, aminek valós cselekménye volt/van), csakhogy akkor már több mint egy hónap eltelt a tábor óta, és némileg megkoptak az emlékeim, mire a befejezésig értem, addigra meg pláne (Pontosan egy évvel a kezdés után! De összeszámoltam, hogy összesen hány napot vett igénybe elkészíteni, és meglepő eredmény jött ki, alig egy hónap volt a tényleges munka.), úgyhogy azt meg is írtam a végén, hogy van ami pontatlan, van ami kimaradt, miegyéb.

Szintén ebben az időben vált teljessé a régóta formálodó szuperhős-csapatom, amiből nem nagyon lett semmi, de még lehet. Negyedikben kezdődött Izomagyú Ignáccal, aztán jött nyolcadikban CSBCS-Mann és a Pulykahős, utána, hogy őket összetartsa valaki, kitaláltam Zsírment, majd egy idő után csatlakozott hozzájuk A Karbantartó és az Atomfűszál is. Utolsóként pedig El Bizarre, a nyomi zorroid fazon. Ellenfeleik pedig többek között a Dölyfös Ember, a Szemtelen B*zi, és más hasonló kaliberű gonosztevők, mint mondjuk a félelmetes Pajesz Doktor.
Na, majd teszek fel róluk egy közös képet.

Szóval: Nagyjából tizedik félévben végeztem a Gólyatábor összefoglalásával, majd januárban hivatalosan is elkezdtem a blogot, mégpedig nem mással, mint a PINGVIN-MAN című rettenettel, aminek a felújított verziója még várat magára, míg meg nem tanulok úgy rajzolni, mint egy valódi szuperhős-képregényes. Utána pedig jöttek ugye a KUN-KALANDOK, és a KUN-TRILÓGIA, és persze a FAHÁZI/FAJOE-egysorosok, de ezek szépen publikálva is lettek itt. Itthon pedig továbbra is rajzoltam saját örömömre, egy "Emós sztori"-t, aminek később "Az emós reménytelen szerelme és halála" címet adtam, meg egy ezzel párhuzamos "Günterkés sztori"-t (Igen, ez az a Günterke, akire lehetett szavazni egy időben, Faházi, Globális Felmelegedés és Grapefruit-Man mellett. ugye, ez volt az, ami elvileg döntetlenre végződött Faházi és Glob.Fel. részére, de azóta is csak Faházi lett elkövetve, úgy, hogy szépen le is futott a tizenkettedik év végével), aminek az alapötlete nővérem eredeti képregényéből, az Az Emós és A Rokker(R-edeti RR)-ből jött. Végül pedig elkezdtem egy újabb párhuzamos, de hosszú, folytatásokban rajzolt történetet, a KÖNYÉKIG?-et, ami egy rockbanda nem épp reális pályafutását mutatja be, és melynek szereplői Faháziról, Szabóról, Gombosról, Botiról, Rólam és sokan másokról lettek mintázva (akkor voltam válságban, mikor elballagtunk tizenkettedikben, hogy hogyan fogom folytatni, ha már nem lesznek állandóan jelen körülöttem a "mintapéldányok", de szerencsére az új osztály sem ússza meg, már elkezdtem őket is belevinni.)
Egyébként szintén ebben a "dimenzióban" játszódik a Skinhead Emós is (akkor is, ha csak egy rövid története van), néha fel is bukkan a fentiekben, sőt még magyarázat is adódik arra, hogy mitől lett emós (eléggé idétlen magyarázat, de mégis az).
Mindemellett pedig 2008ban, mikor nővéremnek az érettségire kellett volna készülnie, volt egy közös képregényünk Sei és Honnan Tudjam Kit Érdekel Még Gondolkozom Rajta címen (jelenleg épp egy újabb közös sztorit tervezünk), és tizenegyedik környékén végeztem a kilencedikes irodalomfüzet-beli jegyzeteim alapján elkezdett Odüsszeia "paródiával".


Időközben pedig rengeteg dolgot ismertem meg, például Lakatos István képregényeit, meg a Blosszát, meg Edvin Arnhelm képregényeit (nem mellesleg az ő blogja miatt döntöttem úgy, hogy nekem is lesz.), a Perry Bible Fellowshipet, illetve Gombos által a Budai Fűrészes Gyilkost, és elkezdtem figyelemmel kísérni a Párkockát. Meg egy csomó minden mást is, csak azok most nem jutnak eszembe.



Hát, valahol itt tartok jelenleg.


Legközelebb: Über-nosztalgiaest I. -Girhes Dög

2011. január 14.

A múltkor láttam Jézust a villamoson. Ami igazán érdekes volt benne, az hogy BJÖRN BORG táskát viselt.

Ez egy majdnem befejezett dolog, nevezzük mondjuk "illusztrációterv"-nek.
Még a Battle Pope című képregény wikipédiája nyomán akadtam rá Garry Kilworth Let's go to Golgotha című novellájának szüzséjére (mennyire jól hangzik már ez így), ami felkeltette az érdeklődésemet, ígyhát addig kerestem Googlén, míg rá nem leltem a konkrét történetkére. (azóta eltűnt /2018.08.05./)

Fönt pedig az első benyomásom leképezése. (van egy Faházi-szerű turista is a "tömegben", ami csak három emberből áll, mert utólag sem rajzoltam többet.)




És: Tekintve, hogy január 29-én ismét jubilálunk, ugyanis három éves lesz a blog (tavaly valahogy kimaradt a kétéves jubilálás), elkezdem majd valószínűleg folytatásokban közölni az úgynevezett "über-nosztalgiaest"-et, amiben összefoglalom eddigi képregényes pályafutásom, vagy hasonlóm.



2011. november 27. 0031 - Már egy ideje megvolt a painttel "kifotosoppolt" félbehajtás miatt keletkezett törésvonalas változat, ami most végül leváltotta az eddigit, ami ugyan valódibb volt, de gondoltam, adjuk meg a módját. Mégiscsak. - Dé.