Újgenerációs szuperhősök.

Biztosan mindannyian ismerjük a történetet a képregények ezüstkoráról. Azon belül is a Marvellel példálóznék most. Amikor olyan, ma már nagy nevek, mint Stan Lee, Jack Kirby és barátaik csak úgy ontották magukból a fergetegesebbnél fergetegesebb karaktereket, hősöket és gonosztevőket egyaránt (ekkor született a Fantasztikus Négyes, Hulk, a Pókember, és a Marvel Univerzum legtöbb, mai napig meghatározó alakja). Valószínűleg jókor voltak jó helyen, hogy ilyesfajta revelációt élhettek át.

A rendkívűl cirádás, kacifántos bevezető után csak rátérek azért a lényegre, vagyis:
Hasonló reveláció áldozata lettem én is a minap, mikor is gyors egymásutánban létrehoztam három olyan karaktert, akikből akár még lehet is valaki.


Az első közülük Klisé Kapitány (Captain Cliché), aki nevéből adódóan a legtipikusabb képregényes klisékkel rendelkezik, így az előtörténete nem is lehet más, minthogy:
"Miután szülőbolygója a szeme láttára pusztult el egy atomcsapás következtében, amely felébresztette addig lappangó veleszületett mutánsképességeit, úgy határozott, hogy tökélyre fejlesztett fizikai és mentális képességeit bevetve, életét az őt félő társadalom megmentésére teszi fel. Ebben mindössze mindig hű segédje, Pubi, illetve a zseniális eb, KliséKutya vannak segítségére." és legnagyobb ellenfele természetesen nem is lehet más, mint az ötödik dimenzióból származó őrült gonosz zseni klónja, Sablon Kapitány. (és ez így már egyből négy karakter)

A következő Hangeffekt-ember, akinek minden mozdulatával egy-egy felugró hangeffekt jár, mert azt szokták szeretni a képregényekben. Az ő története egyébként még kidolgozásra vár, de képzeljünk csak el egy képkockát, amiben egyszerre van legalább tíz, ha nem több, hangutánzó szó. Áhh, mámorító.

Végül pedig egy szupergonosz, a Gonosz Toka, akinek már a története is megvan (illetve annak szüzséje) és már azt is tudom, milyen "karakterfejlődésen" megy majd át, ha úgy adódik.


Az, hogy ezen hősöknek lesz-e valamikor saját képregényes debütálásuk, vagy megmaradnak üde színfoltnak a blogon lévő baromságok palettáján, még nem tudom. Mint minden, ez is majd idővel esetleg elválik.



Legközelebb:
Jön a kétszázadik (200.) bejegyzés!

Már el is hittem a blognak, hogy ez a kétszázadik (200.) bejegyzés, ami gáz lett volna, de mint kiderült, beszámított két piszkozatot is, így nem is.

Kollaboráció Fabrikkal. Ez tulajdonképpen egy "Mi lett volna, ha...?"-típusú történet. A fergeteges első sor egy az egyben Fabrik agyszüleménye (néha összejön), a második sor viszont már közös, de annyira nem is lett hűdehajde-jó.

(a nyitószöveg: "A modell amúgy nem így néz ki, de ez annyira sz*r lett, hogy fájt volna kiradírozni.")




Természetesen MI SEM GONDOLTUK KOMOLYAN.

Még pankrá-torok.

Ez még a korábbi bejegyzésben látott pankrátoros rajzoválmány előtt készült kicsivel, de akkor még nem tettem fel, mert egyrészt minek, másrészt a körülötte lévő tér különböző pankrátoros "vázlatok" táptalajául szolgált.
Nemrég viszont úgy döntöttem, mégiscsak felteszem, egyrészt mert miért ne, másrészt meg majd rögtön követi az eredeti szkennelés, ami még nem viseli magán a lecsupaszítás jeleit.

Oh, egyébként a Pankrátorember névre hallgat.
Itt az eredeti verzió, amin visszaköszön egy kedves, régi ismerős, Árjische Übermensch is:



Mindenki döntse el, melyik a jobb. Az se baj, ha egyik se.