Végül csak sikerült befejeznem még idén, mármint az egyik képet. A másik januárra marad.

Szóval a kép háttértörténete az, hogy még valamikor korábban (még talán nyáron) egy kollégánk, "GT" (avagy "Doktor Panzer") a Kékszakáll névvel lett illetve, ami annyira tetszett neki, hogy meg is kért, készítsek róla egy képet, mint Kékszakáll, a kalóz.

Na most, az idősebb kolléganő, aki eképp' nevezte, nyilván a Kékszakállú Herceg Várának címszereplőjére célzott (de bárkinek említettem, mindenki csak pislogott értetlenül. Konkrétan ellenőriznem kellett, hogy tényleg létezik-e ilyen opera, vagy csak egy másik valóságra emlékszem, hogy szabnák meg.), de tetszett a kalózos tematika is, úgyhogy összevontam a kettőt, ezért van a képen néhány pucér nő is.

De most már lássuk, tényleg érdemes volt-e ennyit várni rá.
Kékszakáll és a csajok:



A vicc egyébként az, hogy hagyományos módon, papíron lényegesen hamarabb meglehetett volna, talán még jobban is, de egyrészt abban hol lett volna a kihívás, másrészt a szkenner hosszú évek után végül megadta magát.

Akárhogyis, ezzel zárom az évet, majd jövőre elkészülnek a "GT-pakk" további részei (további, hónapokkal ezelőtt beígért holmik), meg befejezem azt a másik képet is, és már azon túl is vannak terveim, de majd úgyis teszek pár évfordulós ígéretet, ahogy szoktam.

Esküszöm, hogy haladok velük.

De tényleg.
Csak persze azt a novemberközepi határidőt picit lekéstem.
Sőt, a novemberit is. (eleve ezt a bejegyzést is úgy kellett visszadátumoznom)
De már jó nyomon járok mindkét, jelenleg folyamatban lévő képpel, és ami biztos, hogy még idén elkészülnek. Ez pedig ezúttal nem olyan ígéret, mint 2016ban, a Fabri-Cop befejezésénél.

Lassan, de biztosan.

Még valamikor a múltkori képregény elkészülte előtt említettem, mintegy mellékesen, hogy menetközben lett egy újabb ötletem némi digitális randalírra, de addig is le kéne tudni számos egyéb elmaradást.
Végül valóban belekezdtem ezeknek az elmaradásoknak a letudásába, persze csak szépen, egyesével - majd nem sokkal később átálltam egy számomra némileg újfajta munkarendre: több képen is dolgozom egyszerre (egyelőre csak kettőn, plusz mellette vázlatolok a továbbiakhoz), így ha az egyikre ráunok, pihenésképpen haladhatok a másikkal.
Persze, ez is lassítja a folyamatot, de így legalább nem vész el a lelkesedésem, még mielőtt belekezdenék az újabb holmikba.

Egy ideig még bíztam benne, hogy talán a hónap végére legalább az egyik kép meglesz, de még csak valahol félúton járok velük. Viszont a terv szerint majd a maga idejében mindenkit kárpótol a végeredmény.
Mondjuk november ~közepén?


-Dé'.

én is?

Mint múltkoriban említettem, nemrég egy újabb történeten dolgoztam, hogy egy sci-fi képregény-pályázatra nevezzek vele.
Ugyan végül nem nyertem, azért még így is vannak vele terveim. Az már biztos, hogy trilógiává bővítem, a többit pedig meglátjuk.

Maga a történet abból az ötletből indult ki, hogy milyen hasznos is lehetne egy Geiger-Müller számlálóhoz hasonló szerkezet, ami sugárzás helyett az ösztrogén-szintet mérné, hogy annak segítségével elkerüljük a "veszélyzónákat", amikor konfliktus merül fel két nő/lány között.
De mivel akkoriban néztem meg az Escape from New Yorkot, illetve a Mad Max filmeket (plusz az Y, az utolsó férfi képregény is inspirált), ez az egyszerű ötlet végül egy manapság talán merésznek ható valamivé nőtte ki magát.

Lényegében egy hagyományos poszt-apokaliptikus történet anti-feminista áthallásokkal.
Fontos kiemelni, hogy elsősorban azokat az önjelölt feministákat állt szándékomban parodizálni, akik már-már habzó szájjal esnek át a ló túloldalára, miközben azt se tudják, mi az egésznek a lényege.

De most már inkább lássuk:



Mivel hat oldal volt a limit, és az első elment a felvezetéssel, a klasszikus képregények megoldásaival éltem, vagyis látványos kompozíciók helyett egy egyszerű 3x2es panelfelosztást alkalmaztam, amit csak az utolsó oldalon törtem meg, de annak is megvan az oka.
Az meg még a tuskihúzás során derült ki, hogy nem tudom kihúzni rendesen a szövegeket (vagy én voltam fáradt, vagy a tus), ezért végül külön lapon, tűfilccel írtam le az összes szöveget, és utólag, a gépen helyeztem el őket a megfelelő helyen. A minimális szürke színt pedig az utolsó pillanatban adtam hozzá, hogy kicsit hangulatosabb legyen az egész.
Plusz már csak a beküldés után, de easter eggként beillesztettem az eredeti KaFé magazin borítót is a Fridolin-sztorimból.

A cím pedig eredetileg Planet of Women lett volna, de egyrészt magyarul nem hangozna jól, másrészt az eredeti nyitójelenetet végül elvetettem (amiben a "főhős" egy lerobbant kocsiban ZZ Topot bömböltet, mielőtt megáll).
Később a majdani harmadik résznek szántam ezt a címet, aminek a szinopszisa egy kolléga, "Dr. Panzer" ötlete volt, mígnem egy másik ismerősöm, Saji kitalálta a tökéletes címeket:
Az első rész ugyebár A Gyengébbik NEM. Ezt követi majd Az Erősebb NEM, és végül A Végső NEM.

Szóval folyt.köv.

Helyzetjelentéses hebegés-habogás.

Szóval az a bizonyos képregény már nyilván elkészült, csak most még várok valamiféle visszajelzésre a pályázat kapcsán.
Várakozás közben pedig előkerítettem egy 2-3 éve(?!) már készenlétben álló másik TuFa-történet vázlatait, mert most talán végre lenne hozzá hangulatom is.
De erről majd máskor. Amikor már ott tartunk.

Előtte még itt egy mutatvány-panel mindenféle kommentár nélkül:

Lehet, hogy lassan kéne egy új címke, valami olyasmi névvel, hogy "olcsó kifogások" vagy "kínos magyarázkodás"?

Én is szégyellem ám magam, de mentségemre szóljon, hogy zsúfolt volt az elmúlt hónap.
Viszont a jó hír, hogy többé-kevésbé elkészültek a múltkor említett/beígért sci-fi ("TuFa") képregényem ceruzarajzolt oldalai, úgyhogy innentől tulajdonképpen már csak a neheze, a tuskihúzás van hátra (meg még előtte némi pontosítás itt-ott).
Az pedig így utólag kicsit merész becslés volt, hogy lesz időm a másik, korábbi történet megvalósítására is, de esküszöm, az is meglesz valamikor.

Illetve lett egy új CorelDraw-os(?) portré-sorozat ötletem menet közben, de először tudjuk le a mostani projektet. Meg azt a hat másikat.

Nohát, már megint eltelt egy hónap..

..anélkül, hogy bármi érdemlegeset meg tudtam volna villantani a blogon.
Ejj.

Persze foghatnám a melegre is, de ugyan már.
Különben is folyamatosan dolgozom egy újabb történet-ötlet megvalósításán - ráadásul ezúttal nem csak félig üres ígéretekkel dobálózok, merthogy adott határidőre kellene elkészülnöm, hogy tudjak vele pályázni.
Egy sci-fi pályázatról van szó, mint annakidején a "marhaság." című képregényem esetében (sőt, ha nem tévedek, ugyanazok írták ki azt a pályázatot is), ám ezúttal kicsit komolyabb/ellentmondásosabb történettel készülök.

Ha pedig nagyon jól haladok, akár az se kizárt, hogy a múltkori (tavalyi?!) nőrabló szörnyes sztorit is elkészítem már most.
De idővel biztosan.


Szóval készüljetek.

616

Szóval az Avengers:Endgame után annyira fellelkesültem, hogy újraolvastam az eredeti "Infinity trilógiát" előzményekkel együtt, aminek eredményeképp' eldőlt, hogy a következő képem nem is akárkit, hanem magát a Marvel-univerzumot, illetve annak megtestesülését ábrázolja majd.

Ő lenne Eternity/Öröklét.

Mindenképpen egészalakos képben gondolkodtam -hisz' máshogy nem is érdemes bemutatni egy ilyen kozmikus léptékű karaktert- és leginkább az eredeti alkotó, Steve Ditko nyomán akartam elindulni, de például a kozmikus háttérhez végül a másik klasszikus Marvel-rajzoló, Jack Kirby munkáiból merítettem ihletet.
Na lássuk:

Először csak maga a karakter:


Majd a kozmikus táj (akad itt-ott néhány cameo és easter egg is):


Majd pedig a végleges, kombinált változat:


Azért elég epikus lett, ha mondhatok ilyet.
Legközelebb: Ki tudja. Talán ideje lenne tényleg visszatérni a korábbi ígéretekhez?

SNIKT! / SMASH!

Szóval a múltkori M.O.D.O.K.-képem után Golyó barátom javaslatára elkezdtem egy Wolverine-képen gondolkozni, majd nagyon hamar arra jutottam, hogy a karakter esetében egy mozgalmas harcjelenet működne leginkább. Rögtön egy Hulk elleni összecsapásra gondoltam - hisz' úgyis nagy múltja van kettejüknek (Wolverine eleve az Incredible Hulk egyik számában debütált).
Így aztán neki is láttam, és lám, két hét alatt két verzió is készült belőle:

Az eredeti, "classic" változat:


Illetve az alternatív, "80s" variáns:


Hogy mi a következő, azt még nem tudom, de hamarosan bizonyosan inspirálódom. Addig meg talán továbbhaladok a Galactus-képem digitalizálásával, vagy a számos belebegtetett tervem egyikével.

March MODOK Madness!

Már elég régóta ígérgetek egy MODOK-portrét, egész pontosan tavaly július óta, de azt is mondtam többször, hogy inkább várok vele márciusig, hogy kivehessem a részem a March MODOK Madness nevezetű "megmozdulásból" - amit pont referenciaképek gyűjtése közben fedeztem fel.
Így is lett.
Elsőre csak egy szimpla MODOKban gondolkodtam (bár volt egy másik ötletem is, csak arra már nem maradt időm, úgyhogy megmarad jövőre, néhány további ötlettel együtt) és az is csak sokadik nekifutásra indult be, lényegében akkor, amikor rájöttem, hogy jól állna neki a propelleres, avagy "hülyegyerek" sapka.

Lám:



és a variánsok (nagyon sokat tűnődtem a megfelelő háttéren, mielőtt végül a sima feketénél maradtam):



Ahogy pedig fentebb írtam, jövő márciusban még több MODOK követi (ki tudja, talán a hónap minden napjára jut majd egy, még meglátjuk).

Az a bizonyos ambíciózus Galactus-kép, amit már mióta ígérgetek.

/Ugyan azt mondtam múltkoriban, hogy a februárt rögtön ezzel indítom, ehhez képest mégisinkább ezzel zárom, mégse tévedtem túl nagyot, mivel nem volt más bejegyzés a hónapban./

Szóval Galactus.
Végül hosszas vázlatolás, többszöri nekifutás és falbaütközés után úgy döntöttem, inkább ösztönből rajzolom meg a kép problémás részeit - ennek eredményeként sok helyen nem feltétlen (értsd: még véletlenül se) stimmel a rövidülés, vagy bármi.
Illetve a tuskihúzás után nagyon hamar kiderült, hogy elrontottam a páncél mellkasi részét, de tegyünk úgy, mintha ez is csak a szándékos stilizálás miatt lenne így.

Viszont a mindenféle gépekkel és kütyükkel telezsúfolt, kényelmetlen irányítóterem-hatás tényleg szándékos volt.
Mindent összevetve sikerült elérni azt a hangulatot, amit akartam, ez már félsiker.

Szóval Galactus (és Silver Surfer, de az egyik monitoron Ego is feltűnik, illetve a Watcher is ott kukkol az ablakban):

Közben pedig már elkezdtem kísérletezni egy, az eredeti ceruzarajz alapján készülő, digitális (és javított, nyilván) változattal is - ha elkészült és még jól is néz, felkerül az is.


Legközelebb: March MODOK Madness?

Évfordulós Ígéretek.

Annak ellenére, hogy a január elég jól indult, és az első másfél-két hétben minden nap sikerült valamicskét haladnom a számos tervem egyikével, így hónap végére mégsem tudok semmi konkrétat felmutatni. Pedig blog-születésnap van!
Tizenegy (11!) évesek lettünk ugyanis.


Úgyhogy (akárcsak tavaly ilyenkor) álljon itt egyelőre egy Csokorra Való Évfordulós Ígéret:

-Az elmúlt napokban elég közel jutottam ahhoz, hogy rájöjjek a grandiózus Galactus-képem rövidülésbeli problémájának megoldására, így nem elképzelhetetlen, hogy a februárt rögtön ezzel indítom majd.

-Közel járok egy újabb képregénytervem megvalósításához is, néhány panel még nem teljesen egyértelmű, de amúgy minden stimmel. Talán legjobban úgy jellemezhetném, hogy afféle "sci-fi sitcom" lesz, amit esetleg további részek is követhetnek majd.

-Márciusban pedig mindenképp' kiveszem a részem a March MODOK Madnessből, vagyis elkészítem az amúgy is tervezett MODOK-portrét.

-De tényleg összehozom a nőrabló szörnyes tervemet is - a történet leglényege már készen áll, csak még nincs rendes formába öntve.

-és persze ott az egy éve is beígért Episode Zero (izomYoda), aminek tulajdonképpen a közelébe sem mentem tavaly, de majd talán most.

-Illetve egyéb kisebb-nagyobb történetek, mint a Narrátor-ember régóta esedékes folytatása, néhány további TuFa-sztori, az a rengeteg hérosz'-terv, a Gonosz Toka, még legalább egy (meg egy különleges bónusz) "Über-Nosztalgiaest" bejegyzés, illetve a Fabri-Cop folytatásán is agyaltam kicsit (most még nem, de majd menetközben jelentkezem ott is, ha már lesz miért).


Én is kíváncsian várom, idén mit sikerül tartani ezekből.
Majd igyekszem.