"Emlékezz az Uborkasalátára!"

 "...majd megöregszel, jól fog jönni."

Szóvalhogy múltkor valóban elkészült a TUFA-gyűjtemény magyar kiadása is, úgyhogy itt az ideje, hogy ide is felkerüljön az a pároldalas, ami a kötet/füzet végén debütált eredetileg.

Mint korábban arról szó esett, a válogatás a Vienna Comix apropójából készült, de akárhogy rendeztem (egy ponton az egyik kétoldalas majdnem kimaradt, de tematikailag illett a többi közé, meg nem is volt szívem kivágni), néhány üres oldal mindig maradt, meg eleve kellett is egy kötetzáró sztori, úgyhogy sebtiben papírra vetettem egy régóta felvázolt történetet, ami abszolút valós alapokon nyugszik.
Ugyanis valamikor tavaly egy rendkívüli találkozásban volt részem.
De inkább mutatom:


Én mondtam.
Ráadásul normális körülmények között az egész nem is történt volna meg, mert csak egy órával később járok arra, és valószínűleg nem ülök le. Dehát ennek így kellett lennie.
Még nem tudom, miért, de biztosan volt a dolognak valamiféle kozmikus szignifikanciája.
Talán a lényeg a kettő bölcs tanácsban rejlik.
Akárhogyis, a magam részéről immár sosem feledem az uborkasalátát!

Szerintem sosem magyaráztam meg, miért "TUFA".

Szóval, ahogy pár bejegyzéssel ezelőtt említettem, a múltkori Vienna Comixra sebtiben angolra fordítottam az elmúlt tízegynehány évben rajzolt képregényeimet, majd egy tüchtig kis füzetbe rendeztem őket, ezzel a borítóval, amit négy színvariánsban nyomattunk ki (a nyomtatást Milán intézte, nővérem asszisztálása mellett):


A szemfülesebbek talán felismerhetik a tavalyi novellapályázatra beküldött történet kapitányát és az ő óriás papucsállatkáját a képen, habár az a sztori nyilván nem került be a kötetbe, viszont ez a kép egész jól kifejezi, hogy ezek zömében amolyan pszeudo sci-fi pároldalasok.
Ezért is TUFA, merthogy "TUdományos FAntasztikus", persze ez a koncepció félúton elveszett, úgyhogy a cím leginkább az ilyen kétszereplős kamaradarab típusú sztorik gyűjtőneveként funkcionált évek óta.

Sokat tűnődtem amúgy a megfelelő címen, nagyon sokáig úgy tűnt, hogy "Men, Women & Whatever's Inbetween" lesz, mert valóban, a történetek legtöbbje férfiakról és nőkről szól, meg ami közöttük van - a borítón pedig a pár éve előkerült GIF nyomán a kifordított férfiszívet jópofa sapkaként viselő nő és partnere szerepelt volna.
Aztán egy ponton majdnem mégisinkább "Profound & Profane" lett a címe, mivel néha már-már filozofikus magasságokba, néha pedig szinte alpári mélységekbe szállok, ami miatt még a "Highs & Lows" cím is felmerült bennem, de végül maradt az eredeti TUFA.
Jobb is így.

Ha minden jól megy, a júliusi Képregénybörzére magyarul is kinyomtatjuk.

Suszter maradjon a kaptafánál?

Teháthogy pár hónappal ezelőtt egy korábbi, pároldalas képregény-ötletemet átdolgoztam novellának egy sci-fi/fantasy pályázatra. Nem fűztem hozzá nagy reményeket, már messziről látszik rajt', hogy csak könnyed szórakozásnak szántam: inkább volt ez afféle gyakorlat, mint komoly irodalmi magaslatokba törés - nem is került be a nyertesek közé.
De ahhoz azért szerintem elég jól sikerült, hogy legalább a blogra felkerüljön.
Mutatom mit tud:
-


Egynek jó.
Az is lehet, hogy mégis visszaforgatom valamikor képregénnyé, de magamat ismerve ez még nagyon messze van, ha egyáltalán.
Mindenesetre, ha lesz még ilyesmi pályázat, ismét megpróbáljuk, vannak még kidolgozandó történeteim, amik talán jobban is működnének szöveges formátumban.
De addig is maradjunk a képregényeknél, a minap felvázoltam egy újabb pároldalast, és persze még mindig ott van a NAGYLÁB is. Többek között.

Vajon ezért egyszer majd elővesz a cancel culture?

Elkészült a pár napja mutogatott rövid képregényem, amihez egy klasszikus science-fiction toposzt, vagy méginkább klisét, az úgynevezett "utolsó ember" felállást vettem alapul.

Lássuk:



Szerintem nem vészes. Volt már rosszabb is a blogon.
A legfontosabb panellel egyébként sokáig bajban voltam, hogy mennyire legyek vagy ne legyek diszkrét, idézzem-e például a "Szexmisszió" című, régi lengyel sci-fi záróképét, vagy esetleg csak egy árnyékot lássunk, stb. Végül félúton, a sziluett-megoldásnál maradtam, az mégsem annyira naturalisztikus, de azért egyértelmű.

Alant pedig ugyanez alternatív tördelésben, ha esetleg instantgrammra is feltenném:



Na tessék, röpke hét év alatt csak beért ez is!
Igazából az elmúlt években felgyűlt jópár ehhez hasonló történet többnyire félkész ötlete, némelyik egyszer már ki is lett dolgozva, talán még tudom is, hova tettem a jegyzeteket és vázlatokat, úgyhogy alkalmasint azok is sorra kerülhetnek, de ne szaladjunk (kacsint) előre, hiszen a NAGYLÁB meg közben még sehol. Én se szeretném, ha ez lenne az új IzomYoda (ami egyszer szintén elkészül majd).

Egyelőre mutatóba:

Szóval még valamikor évekkel ezelőtt (2018?) írtam fel egy rövidebb sci-fi képregény alapötletét, amit végül tavaly december környékén dolgoztam ki rendesen, aztán márciusban, a bepótolt Inktober és March MODOK Madness miatt fellelkesülve rajzoltam meg, de csak most, június végén jutottam el a tuskihúzásig, és az utolsó oldal még így is hátravan.
Úgyhogy egyelőre mutatóba:

Aztán reményeim szerint a napokban érkezik, utána viszont már tényleg jöhet a NAGYLÁB.
Legyen így.

O. Sebaj.

Szóval volt ez az ötletem vagy fél éve egy újabb rövid történethez, de akkor még nem éreztem teljesen kifforrottnak*, meg úgy voltam vele, hogy talán túl morbid a vége, minden kétértelműsége ellenére is; aztán nemrég megváltozott a véleményem, meg amúgy is "be kellett járatnom" a tust Inktober előtt, szóval ma reggel végre tevékenyen ébredtem, és lám, estére még az utómunkával is elkészültem.
Mutatom:



Az elején egy pillanatra úgy tűnhet, megint előtör belőlem a filozofikusabbik énem, de aztán mégse. Viszont lubickolok a keretes szerkezetben, és a gesztikuláló kezekben (Steve Ditko nyomán).

Majd még valószínűleg lesz egy harmadik fél-filozofikus, komolyabb témákat boncoló képregényem is a közeljövőben, viszont holnap
kezdődik az Inktober!
Szokás szerint először odaát az InstantGrammon, és majd menet közben itt, a blogon is.


*de azér' milyen rohadt jól mutat ebben a formában ez a szó!

Kérdések és válaszok.

Nna, csak elkészült rendesen az elmúlt hónapok bejegyzéseiben mutogatott kétoldalas sztori.
Igazából ránézésre (így harmadik blikkre) sokkal jobbak is akadnak évekkel ezelőttről, viszont ha megnézzük a szöveget (igazából lehetett volna ez egy félperces történetszösszenet is, de mint említettem múltkor, a cél épp' az lenne, hogy visszaszokjak a rendes képregény-rajzoláshoz), ezúttal feltűnően előtört belőlem a filozófus.
Az itt felvetett alapkérdés már 2010 óta foglalkoztatott, de csak nemrég jutottam valamiféle "megoldásra", amit nyilván egy blőd allegóriába csomagoltam, ahogy az illik.



Ami a munka során nagyon nyilvánvalóvá vált, hogy kéne már egy szkenner, de végülis félkreatív módszerekkel sikerült megoldanom a befotózást is. A szövegeket pedig először külön lapra írtam, és utólag próbáltam gépben beilleszteni őket a megfelelő helyre, de a végeredmény nem igazán tetszett, úgyhogy egy klasszikusabb módszerhez nyúltam vissza, és nemes egyszerűséggel ráragasztottam a szövegbuborékokat az eredeti képre.

Akárhogyis, ebből is tanultunk. Legközelebb talán már gördülékenyebben megy a dolog.
Úgyis le akartam tudni még pár hasonló rövid holmit gyakorlásként, avagy "bemelegítésként" a NAGYLÁB előtt.


/Azt azért még, mintegy lábjegyzetben, megjegyzem, milyen szépen, már-már animáltan gesztikulál a fő karakter!/

Ízelítő: második blikkre sem tűnik túl bonyolultnak, de majd meglátjuk.

Már-már nevetséges, de ezt a szimpla kétoldalas kis szösszenetet sem tudtam befejezni egy hónap alatt, pedig normálisan legfeljebb egy hét alatt el kellett volna készülnie.
Na igen. De persze épp' ez a lényeg: hogy visszazökkenjek a normális kerékvágásba. Mindenesetre ezt jó lenne hétvégén befejezni, és esetleg nekiugrani a következő tervnek.

/Bár hozzá kell tenni, hogy úgy másfél-két hete egy másik, tök random projektbe is belevágtunk, de erről  majd a maga idejében./

Ízelítő: első blikkre egyszerűnek tűnik, de majd meglátjuk.

Szóval a szokott mederben haladnak tovább a dolgok, ennélfogva értelemszerűen továbbra is csak nehezen jutok egyről a kettőre.
Viszont nemrég támadt egy ötletem egy újabb rövid képregényhez, amit reméltem, hogy még a hónapban megrajzolok, de nyilván ez se jött össze maradéktalanul.
Úgyhogy egyelőre csak ízelítőnek itt egy fotó a kétoldalas sztori ceruzavázlatáról, amit a közeljövőben illenék pontosítanom, kihúznom és beírnom.

A jelenlegi, legújabb terv pedig az, hogy néhány, ehhez hasonló rövidebb történettel szoktatom magam vissza a rendes képregény-rajzoláshoz, hogy tényleg elkészüljön (lehetőleg még idén) a NAGYLÁB, és mellékesen néhány egyéb ötletet is kiadjak magamból.

én is?

Mint múltkoriban említettem, nemrég egy újabb történeten dolgoztam, hogy egy sci-fi képregény-pályázatra nevezzek vele.
Ugyan végül nem nyertem, azért még így is vannak vele terveim. Az már biztos, hogy trilógiává bővítem, a többit pedig meglátjuk.

Maga a történet abból az ötletből indult ki, hogy milyen hasznos is lehetne egy Geiger-Müller számlálóhoz hasonló szerkezet, ami sugárzás helyett az ösztrogén-szintet mérné, hogy annak segítségével elkerüljük a "veszélyzónákat", amikor konfliktus merül fel két nő/lány között.
De mivel akkoriban néztem meg az Escape from New Yorkot, illetve a Mad Max filmeket (plusz az Y, az utolsó férfi képregény is inspirált), ez az egyszerű ötlet végül egy manapság talán merésznek ható valamivé nőtte ki magát.

Lényegében egy hagyományos poszt-apokaliptikus történet anti-feminista áthallásokkal.
Fontos kiemelni, hogy elsősorban azokat az önjelölt feministákat állt szándékomban parodizálni, akik már-már habzó szájjal esnek át a ló túloldalára, miközben azt se tudják, mi az egésznek a lényege.

De most már inkább lássuk:



Mivel hat oldal volt a limit, és az első elment a felvezetéssel, a klasszikus képregények megoldásaival éltem, vagyis látványos kompozíciók helyett egy egyszerű 3x2es panelfelosztást alkalmaztam, amit csak az utolsó oldalon törtem meg, de annak is megvan az oka.
Az meg még a tuskihúzás során derült ki, hogy nem tudom kihúzni rendesen a szövegeket (vagy én voltam fáradt, vagy a tus), ezért végül külön lapon, tűfilccel írtam le az összes szöveget, és utólag, a gépen helyeztem el őket a megfelelő helyen. A minimális szürke színt pedig az utolsó pillanatban adtam hozzá, hogy kicsit hangulatosabb legyen az egész.
Plusz már csak a beküldés után, de easter eggként beillesztettem az eredeti KaFé magazin borítót is a Fridolin-sztorimból.

A cím pedig eredetileg Planet of Women lett volna, de egyrészt magyarul nem hangozna jól, másrészt az eredeti nyitójelenetet végül elvetettem (amiben a "főhős" egy lerobbant kocsiban ZZ Topot bömböltet, mielőtt megáll).
Később a majdani harmadik résznek szántam ezt a címet, aminek a szinopszisa egy kolléga, "Dr. Panzer" ötlete volt, mígnem egy másik ismerősöm, Saji kitalálta a tökéletes címeket:
Az első rész ugyebár A Gyengébbik NEM. Ezt követi majd Az Erősebb NEM, és végül A Végső NEM.

Szóval folyt.köv.

A szörny színesben:

Ugyan magával a sztorival nem haladtam, annyi azért történt, hogy a múltkori kép kiszínezésre került, és még egy sikítást is sikerült rászerkeszteni.



Lehetne rosszabb is.
Ki tudja, még a végén ebben a formában fogom elkészíteni az egészet.
Bár, ha tényleg erre vetemednék, az elég sokáig tartana - kivéve, ha pár oldal után annyira belelendülök, hogy már rutinosan megy.
Na majd meglátjuk.

"ÉS OTT A SZÖRNY!"

Szóvalhogy sokáig tűnődtem, mihez kezdjek a múltkori Ego-portré után, végül már-már elkapni látszott az ihlet, és bele is vágtam egy MODOK-kép készítésébe, aki tulajdonképpen szintén egy hatalmas fej (közben pedig fölfedeztem a March MODOK Madness nevű megmozdulást, ami olyasmi, mint az Inktober, csak MODOK karaktere köré szerveződik.), de aztán megrekedtem
- mindeközben GB barátom már-már szemérmetlen mennyiségű képet ontott magából.

Aztán múlt héten rájöttem, mi lehet a hiba:
Megcsömörlöttem, úgymond.
Merthogy az elmúlt hónapokban főleg digitális képeket csináltam és azok is mind "fanartok" voltak.

Úgyhogy egy viszonylag frissen eszembe ötlött, "RetroShock-ihletésű" kvázi-scifi történet kapcsán visszatértem a hagyományos tuskihúzós módszerhez (január (a Fabri-Cop alternatív borítóinak befejezése) óta először) és megrajzoltam a történet promo-képét/nyitójelenetét.

Majd alig bírtam életre kelteni a szkennert.
De végül csak sikerült.
Lám:



A sztoriról egyelőre nem árulok el túl sokat, az a lényeg, hogy klasszikus szörnyfilmes klisékből indultam ki, de ha elkészül, bizonyára szórakoztató lesz. Bizonyára.



/Hejj, de sok reklám-link!/

Fridolin.

Szóval a következő képregény alapjait még akkor találtam ki, mikor egyszer különféle munkalehetőségeken tűnődtem, és rájöttem, hogy akad egy eléggé kiaknázatlan terület.
Ebből születtek a Fridolin-képsorok vázlatai, amikből aztán később mégisinkább egy összefüggő történet lett.



Ez pedig az eredeti, módosítatlan verzió:



Érdekesség, hogy bár így is egy viszonylag egyszerűbb dolognak szántam az egészet, egyik dolog követte a másikat, és egy ponton azon kaptam magam, hogy a nemlétező KaFé (angolul HoMe) magazin borítóját szerkesztem CorelDrawban. Illetve, ha már arra jártam, megcsináltam a hátsó borítón lévő reklámot is.
Itt is vannak. Elnézést kérek:

Egy újabb TuFa-képregény.