Időközben elkészült még a nyár kitörése elött a Kun Bukaresten kilencedik része, deviszont rájöttem, hogy vélhetőleg, de minden bizonyossággal állíthatólag a nyáron khöll befejeznem a történetet, holott egészen eleddig unalmas iskolai órákon történt a sztori menetének megteremtése, csak hogy kultúrált módon fogalmazódjon meg a mondat, amit írni szándékszom legitt (élőben nem volnék ily' választékos kifejezésekkel élő humán létforma).
És még: Éppen ma voltunk megtekinteni a Bodies-kiállitást legott. Ígyhát várhatólag még ma elkészítem azt a pár képkockából álló röpke történetszösszenetet, melyet még nagyon régen találtam ki, mintegy a Bodies ihletésére.
Azt viszont nem akarom, hogy egy csak szövegekkel tarkított bejegyzést tegyek föl, ezért aztán itt van egy nem is oly' régi paintos rajzom, az "unalomban rajzolt stílizált Paul Stanley", remélem nem keni el nagyon ez a szennyedvény gép. Nesztek:
