2017. március 17.

Conan, a kalandor.

Mint legutóbb említettem, a régi Batman-képregényem többé-kevésbé szoros kapcsolatban állt egy másik történettel, így indokolt, hogy nagyjából egyszerre kerüljenek feltöltésre is.
A "nagyjából egyszerre" ezúttal úgy egy hónap különbséget jelent, de ez idő alatt más még nem került fel. Egyelőre nincs is, ami felkerülhetne, csak vázlatok a majdani dolgokhoz.

Viszont addig is térjünk vissza a bejegyzés eredeti szándékához; vagyis következik:

Über-Nosztalgiaest IX. - Conan, a kalandor.

Ahogy a Batman, ez is valamikor 2004 (ált. isk. hetedik) körül, a némileg ciki Conan-tévésorozat alapján készült (amit már korábban, gyerekebb fejjel is szerettünk). Ebben Conan -az eredeti történetekkel ellentétben- nem egy magányos hős, hanem egy szedett-vedett társasággal együtt járja a vidéket. A csapat tagjai nyilván Conan, akit Schwarzenegger után szabadon egy másik németajkú testépítő alakít; Zeben (habár úgy látom, hogy az igazából Zzeban, de sebaj), egy kopasz néma fickó; Bayu, a Sandokan-imitáció; illetve Otli, egy törpe. Talán mondani se kell, hogy nem volt túl sikeres sorozat, de megvolt a maga sajátos bája - köszönhetően az olyan szállóige-szintű mondatoknak, mint "-Hő-Há! -Igazad van, Conan.", vagy "a villámok elállják az utat!" (nem feltétlenül pontos idézetek).

Maga a képregény lényegesen gyengébb és kevésbé jól összerakott, mint a Batman volt, de vannak jó pillanatai.




Legközelebb:
Über-Nosztalgiaest X. - Odüsszeia.