Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" huszonegy. (Ennui csak a lényeg.)

Ott függött már mióta a levegőben, kimondatlanul, mintha csak magamat próbáltam volna áltatni azzal, hogy nem nevezem nevén, de hiába, valamiféle megfoghatatlan kilátástalanság érzete napról napra egyre nyomasztóbban nehezedett lelkemre.
Végül akkor ért el a robbanáspontig, amikor egy este úgy elaludtam, mintha megszűnt volna körülöttem a világ. Pedig ki kellett volna vinnem a kutyát, a kukát is ki kellett volna rakni, és le kellett volna fürödnöm, hogy egy rövid, szinte szemhunyásnyi alvást követően másnap hajnalban elgyötörten, fáradtan ébredjek és folytassam a végeláthatatlan munkát a mókuskerékben. Ehelyett úgy elnyomott az álom, hogy csak nyolc órával később tértem magamhoz, kábán, hirtelen fel sem fogva, hol vagyok, vagy hogy milyen nap van. Az első ébresztőig (csak hogy biztos legyen, mindig hármat állítok, az első kettőre általában fel sem ébredek) már csak fél órám volt, így visszafeküdnöm nem lett volna értelme, csak még mélyebb kábulatba merültem volna, és biztos hogy elkések a munkából, így arra jutottam, az lesz a legcélszerűbb, ha lecsutakolok, és ha már úgyis van időm, kivételesen meg is reggelizek egy jó tea kíséretében még az indulás előtt. Azonban amint megnyitottam a zuhanycsapot, hirtelen sötétbe borult körülöttem a világ. Áramszünet.
Röviden átkoztam a balsorsot, majd egy gyors (áram hiányában meleg víz sem lévén) hideg zuhanyt követően leültem elfogyasztani a tegnap este összekészített, de elfelejtett, azóta már félig szikkadt zsömlét, szalámit és a szélein megkeményedett sajtot, leöblítve a jobb híján szintén estéről maradt fél bögre kihűlt, keserű (mert nyilván a filter is benne maradt) teával, és csak vártam az óra újabb jelzését, miszerint ideje indulni, de szinte kibírhatatlanul végtelennek tetszett az idő ott, a konyha sötétjében, a hajnal csendjében.
Mikor kiléptem a kapun, az utca néma volt és sötét, akárha halott lett volna, egyedül a kutya lelkes csaholása színezte meg némi élettel, de ahogy eltávolodtam, az is alábbhagyott és ismét elemi erővel zúdult a világra és rám egyfajta kozmikus magány.
De legalább a járatom nem késett, az is valami. Önmagában a tény, hogy vannak rajta emberek, egy kicsit enyhítette lelkem fájdalmait, azonban ez is múló tünemény volt csupán, hiszen a munkában sem várt senki, senki akinek számítanék, így lelkem bánata egy csapásra szívem bánatává is vált és az egész nap ebben a körülírhatatlan ürességben telt el.
Hazatérve a ház üres volt és még mindig sötét, de legalább a kutya örült nekem.

Suszter maradjon a kaptafánál?

Teháthogy pár hónappal ezelőtt egy korábbi, pároldalas képregény-ötletemet átdolgoztam novellának egy sci-fi/fantasy pályázatra. Nem fűztem hozzá nagy reményeket, már messziről látszik rajt', hogy csak könnyed szórakozásnak szántam: inkább volt ez afféle gyakorlat, mint komoly irodalmi magaslatokba törés - nem is került be a nyertesek közé.
De ahhoz azért szerintem elég jól sikerült, hogy legalább a blogra felkerüljön.
Mutatom mit tud:
-


Egynek jó.
Az is lehet, hogy mégis visszaforgatom valamikor képregénnyé, de magamat ismerve ez még nagyon messze van, ha egyáltalán.
Mindenesetre, ha lesz még ilyesmi pályázat, ismét megpróbáljuk, vannak még kidolgozandó történeteim, amik talán jobban is működnének szöveges formátumban.
De addig is maradjunk a képregényeknél, a minap felvázoltam egy újabb pároldalast, és persze még mindig ott van a NAGYLÁB is. Többek között.

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" húsz.

A homályosan világító izzó halvány fényt vet az asztalomon maradt kiflicsücsökre, pár szelet kolbászra és a kis darab megrágott trappista sajtra, ami valamikor a vacsorám volt, most mégis furcsa viszolygással szemlélem.
A távolból tompán idehallatszik valami könnyű nyári sláger, biztosan hallottam már valahol, de nem tetszik különösebben. Az eltékozolt ifjúságomra emlékeztet: Világéletemben napról napra éltem, de soha nem a mának; mostanra pedig már megettem a kenyerem javát.
Illetve, jelen esetben, a Kiflim javát.

Megtörlöm gyöngyöző homlokom, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felvágom a kiflicsücsköt, fogom a kolbászt meg a sajtot, ízléses szendvicset készítek

..és jó étvággyal befejezem a vacsorámat.

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" - tizenkilenc: "Virágnyelv."

-Új szenvedélyem van. Rájöttem, hogy a természet mesterséges torzulásai igazán izgalmasak tudnak lenni.
-Úgy érted... a transzvesztiták?
-....úgy értem, a bonsai.

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" tizennyolc.

A megállóban ülök, várom a villamost.
Eltűnődve nézem, amint egy csapat galamb a síneken egy nagyobb falatért viaskodik egymással. Illetve nem is viaskodnak, a látszólagos káosz ellenére szép rendben csipkedik, mindenkinek jut belőle egy kevés.
Ahogy figyelem őket, lassan egyre többen lesznek, ösztönösen megérzik már messziről, hogy valami történés van - gyönyörű ívben száll le a tömeg közepén egy-egy újabb példány.
Amikor a túlsó peronra befut egy szerelvény, némelyik ijedten tipeg-szalad-ugrik-röpül odébb, ám a tökösebbje meg se rezdül, tépi tovább azt a valamit, ami vagy sajtburger, vagy kiflicsücsök, nem tudom megállapítani.

Minden figyelmemet erre a jelenetre összpontosítom, olyannyira, hogy kezd megfájdulni a szemem. Alig pislantok egyet, máris azt látom, hogy -látszólag a Semmiből- megjelent a galambok között egy öregasszony. -Hessessessess! - hessegeti kicsit arrébb a csapatot, majd lehajol, fölemeli az immár felismerhető kiflicsücsköt, és felhajítja a járdára. -Az előbb is majdnem elütötte őket - magyarázza egy döbbent arcú várakozónak, majd odébbáll.

Később furcsamód, hiába keresem tekintetemmel, nem találom sehol az öregasszonyt.
Lehetséges, hogy ez volt az egyetlen szerepe; hogy odébbhajítson egy száraz pékterméket?


Oh, nem is, ott megy!

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" tizenhét.

Éteri muzsika lengte körül a folyosókat, termeket.
Az emberek átszellemülten, áhítatos -vagy méginkább: ájtatos- képpel hallgatták. Néhányan még a szemüket is lecsukták egy pillanatra, hogy még jobban átérezzék a csodás "szférazenét".


Így álltak jó tíz percig, míg rájöttek, hogy a kapucsengő szól.

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" tizenhat: Kis magyar utópia.

Hirtelen történt.
Pontosabban nyilván nem egyik pillanatról a másikra, hanem fokozatosan kellett bekövetkeznie, csak eddig senki nem vette észre. Mindenesetre a felismerés, a rádöbbenés hirtelen volt.
Eltűntek a kalauzok és jegyellenőrök.
Nem voltak se a buszokon, se a villamoson, de még a metróban sem.

A bliccelő tömegek egy emberként sóhajtottak fel, majd hosszú, tömött sorokba álltak, hogy kilyukasszák tartalék-vonaljegyeiket.

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás", bohém tizenötös.

-Figyelj csak, te tudod, mi az, hogy rapszódikus?
-...az nem az olyan fajta rap-zene, ami szódával elmegy?
-Már úgy érted, mint mondjuk Eminem?
-Pontosan! Vagy mint Vörösmarty.

(Módosítva: másnap ('13.08.08.))

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás". ~13 (majdnem tizenhárom, de inkább tizennégy.)

A mű címe csak ennyi volt: Allegória:Élet.
Az igazat megvallva, bárhogy néztem, nem tudtam rájönni, miképp' is lesz belőle egy tulajdonképpeni allegória-kettőspont-azélet, így amint alkalmam nyílt rá, megkértem a művészt, ugyan magyarázza már el nekem, egyszerű átlagembernek az alkotásában rejlő szimbolizmust.
Megtette.
Ezután rögtön értelmet nyert az a szögekkel televert deszka.

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" tizenhárom.

Ugyan allergiás volt a macskaszőrre, de mégis engedett a késztetésnek, hogy beszerezzen egy olyan "cuki szőrgolyót".
Majd szed allergia-gyógyszert - gondolta.
Igen ám, de azzal nem számolt, hogy az a "cuki szőrgolyó" valójában egy ragaszkodó természetű lény, így amikor egy este a macska alvó gazdájának arcára telepedett, az másnap reggel már nem ébredt fel.

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" tucatadik. Nagyon mély.

Gondolkodóba ejtettek.
Azóta is zuhanok.

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" - tizenegy. Variánsok (Variatidák)

Miképp egy partravetett ámbráscet, éppúgy -illetőleg aképp'- terült el ő is a helyszín relatíve közepén, kvázi középpontjában elhelyezkedő kisebb szegmens egyik sarkában, mintegy várva a csodát, vagy a sültgalambot, bízván abban, hogy az majd, mint derült égből villámcsapás, mint fény az éjszakában, vagy épp mint krikettütő a farzsebben, eljön.
Később aztán hirtelen, váratlanul, (sőt! vakmerőn, s hívatlanul)
- majdnem oly' hirtelen, s oly' váratlanul, mint derült égből villámcsapás, mint fény az éjszakában, vagy épp mint krikettütő a farzsebben, de mégse annyira - valami történt.
Valami, amire senki nem számított. Még egy alkalmasínt rendkívüli képességekkel rendelkező, s azokkal bíró, a valószínűségszámításban mesteri szinten jártas, s azt szakterületeként számontartó matematikus sem.

1.
Hősünk átfordult a hátára.

2.
Hősünk átfordult a hátára. Azonnal szörnyethalt.

3.
Hősünk átfordult a hátára. Azonnal szörnyethalt.
Azóta hallani szájhagyomány útján terjedő mondákat, legendákat és egyéb hasonló megnevezésű történeteket az ismeretlen, ám rendkívüli képességekkel megáldott néhai matematikusról, aki éjjelente kísért.

4.
Hősünk átfordult a hátára. Azonnal szörnyethalt.
Azóta hallani szájhagyomány útján terjedő mondákat, legendákat és egyéb hasonló megnevezésű történeteket az ismeretlen, ám rendkívüli képességekkel megáldott néhai matematikusról, aki éjjelente kísért.
Néha találkozókra, máskor koncertre, vagy moziba, néha pusztán a mosdóba, de mindig ott volt, ha kellett.

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" sztripTíz.

Angolul a sztriptízes stripper.
Ezzel mindössze egyetlen dolgot kell csinálnunk, és máris egy jó kis trippert kapunk.


(Betépett nemibaj: Tripper.)
Javítva kicsinyt: 2010. március 29. 2135

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" kilenc.

-Én annyira szabadszellem vagyok, hogy mindig, mindenhova mezítelenül megyek.
-Dehát most is ki vagy öltözve..
-Ez csak formalitás. Az öltöny alatt pucér vagyok.
-Ja....Úgy én is.
-..Ccö..Utánzós.

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás", nyolcadik felvonás.

Állítólag a részeg ember száját csak őszinte szavak hagyják el.
Ezekszerint a "Bueöárgh" is ilyen.

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás". Hetes.

Csűrt, Csavart, Tekert.
Végre hasznát vette a cserkésztáborban, csomókötési módok tanulásával töltött éveknek.
Tudta, hogy ezúttal végre sikerülni fog. Nem hibázhat.
Nyelt egyet, majd nyakát a hurokba dugta.

Hirtelen fény gyúlt a szobában. Valaki belépett.
Az illető halk sikolyt hallatott, mikor meglátta....




....Targoncás Edömér dokkmunkást, aki életében előszőr kötötte meg jól a nyakkendőjét.

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" hat. alkot. gyarapít.

Múlt héten beszereztem egy saját tévét.
Rögtön arra gondoltam, hogy: "Tök jó, végre meg tudom nézni a kedvenc műsoraimat békés magányomban."..
Aztán megrémültem, mert az is eszembejutott, hogy ha esetleg túl sok időt töltenék a képernyő elött ülve, vagy fekve, esetleg állva, (bár úgy, mármint állva nem nagyon szokás tévét nézni, csak akkor, ha azt sebtiben tesszük) nyálamat csorgatva, szememet kocsányosítva, akkor neadjisten kiszippanthatódna agyam veleje a koponyámból (Mondjuk az orromon át.. Persze ez fülön át is történhetne, de akkor fennállna annak a veszélye, hogy meg találok süketülni, ami nem jó, mert a tévé az egy olyan valami, amit hallani kell. De szagolni nem, mert nincsen szaga....nem úgy mint a pénznek, amit egy idióta műsor készítői szereznek azáltal, hogy én, több sorstársammal egyetemben, nézem az elébb említett idióta műsort.) és ha már úgyis kint van, akkor a készülék netán el találná nyelni, hogy aztán bekerüljön egy eddig ismeretlen Galaktikus Komplexum-Dologba, ahol majd aztán az Idők Végezetéig kézenfogva lógathatja egymás lábát Elmém, és Tudatom, és közben bánatos arccal gondolhatnak hátrahagyott porhüvelyemre, amint szép lassan oszlásnak indul a tévé elött ülve, esetleg fekve, vagy akár állva....
Múlt héten beszereztem egy saját tévét.
Azóta nyugtalanul alszom.

(2009. Február 17. 1950 - Néhány helyen beléjavítottam. Legott.)

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" öt.

Krizantém.
Így hívta mindenki a lány-lényt.
Egészen addig, míg egy nap....













....rá nem döbbentek, mekkora hülyeség ilyen néven szólítani bárkit is.
Meg aztán azt se tudták, mi az a krizantém.

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" néggyö.

Minden olyan idilli volt.
Az éneklő madarak, a gyönyörű napsütötte táj..
..és persze a mindent betöltő tetemaroma zamata.


("..New York csak azt kapta, amit megérdemelt..")

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" hárem.

- Nézd, az a leány mintha flörtölne velem....
- Szerintem nem.
- De nagyon akar valamit, egyszerre két szemmel kacsintott rám..
- Vagyis pislogott.
- ....Ja.... lehet.