Múlt héten beszereztem egy saját tévét.
Rögtön arra gondoltam, hogy: "Tök jó, végre meg tudom nézni a kedvenc műsoraimat békés magányomban."..
Aztán megrémültem, mert az is eszembejutott, hogy ha esetleg túl sok időt töltenék a képernyő elött ülve, vagy fekve, esetleg állva, (bár úgy, mármint állva nem nagyon szokás tévét nézni, csak akkor, ha azt sebtiben tesszük) nyálamat csorgatva, szememet kocsányosítva, akkor neadjisten kiszippanthatódna agyam veleje a koponyámból (Mondjuk az orromon át.. Persze ez fülön át is történhetne, de akkor fennállna annak a veszélye, hogy meg találok süketülni, ami nem jó, mert a tévé az egy olyan valami, amit hallani kell. De szagolni nem, mert nincsen szaga....nem úgy mint a pénznek, amit egy idióta műsor készítői szereznek azáltal, hogy én, több sorstársammal egyetemben, nézem az elébb említett idióta műsort.) és ha már úgyis kint van, akkor a készülék netán el találná nyelni, hogy aztán bekerüljön egy eddig ismeretlen Galaktikus Komplexum-Dologba, ahol majd aztán az Idők Végezetéig kézenfogva lógathatja egymás lábát Elmém, és Tudatom, és közben bánatos arccal gondolhatnak hátrahagyott porhüvelyemre, amint szép lassan oszlásnak indul a tévé elött ülve, esetleg fekve, vagy akár állva....
Múlt héten beszereztem egy saját tévét.
Azóta nyugtalanul alszom.
(2009. Február 17. 1950 - Néhány helyen beléjavítottam. Legott.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése