A Kulacs.

Über-Nosztalgiaest III. - A KULACS
10. rész:

Az előző rész katarzisa után itt a 2003/2004es A Kulacs lezárása, mégpedig nyitott befejezéssel.
Aztán egy "nonszensz" epilógus, aminek nincs sok köze a sztorihoz.


























































Tehát ez volt A Kulacs.
Még egy apró megjegyzés az epilógus kapcsán, és rendben is vagyunk: Sablánál az "Emese álma" szöveg tulajdonképp' egy utalás egy korábbi Golyó-képregényre az olvasóéjről (tudjátok, amikor a gyerekek bent alszanak az iskolában tanárokkal, miegyébbel, valahol még biztos most is dívik ez a szokás. Nem mellesleg alsós osztályfőnökünknek köszönhetően kezdte meg magyarországi ámokfutását annakidején), amiben Sabla politikai karrierről álmodott.
De lehet, hogy baromságokat beszélek és nem is így volt. Nem tudom, rég volt már.



LEGKÖZELEBB: Über-Nosztalgiaest IV. - 8A: Osztálytalálkozó

A Kulacs.

Über-Nosztalgiaest III. - A KULACS
9. rész:

Csakhogy ügyes kis átkötésekkel éljek:
Lassan véget ér a 2011es esztendő, és éppígy lassan véget ér a 2003/2004es képregényem, A Kulacs is.
Utolsó előtti rész, ami igazából akár a történet vége is lehetne, de muszáj volt még egy csavart beletennem, így nem az.

A Kulacs.

Über-Nosztalgiaest III. - A KULACS
8. rész:

A 2003/2004es képregényem újabb epizódja. Végre rendeződnek a szerepek, és redukálódik a rengeteg pillanat-szereplő négy fő karakterre (köztük persze Golyó és Dovó, vagyis Én, valamint Juni és Povi), meg egy "főgonoszra" (Imrik) és rendesen is debütál az Ica-klón az előző rész végéről.




































Meg van pár visszatérő elem is. Mint Juni esése (lásd a negyedik és ötödik részt), meg az "Ödön odacsap!"-idézet (az első részből).

A Kulacs.

Über-Nosztalgiaest III. - A Kulacs
7. rész:

Ezzel a résszel végre elindul a történet fő cselekménye, Imrikkel a központban (akitől egyébként elnézést kérnék ehelyütt, ha valaha is idetalál, amiért úgy szerepel ahogy, de védekezhetek azzal, hogy gyerek voltam még (ne feledjük, 2003-2004 volt (ált. isk. hatodik)))
De most is feltűnik egy pillanatra pár újabb mellékszereplő, az első képkockában Brigi, az énektanár, illetve Tücsi, aki sosem volt rocker. Ica, az igazgató pedig előző részbéli magyarázat nélkül maradt visszatérése után most ismét meghal, majd "visszatér".

Nahátakkor:

A Kulacs.

Über-Nosztalgiaest III. - A KULACS
6. rész:

Elérkeztünk hát a klasszikus, 2003ban rajzolt képregénysorozatom hatodik részéhez, egyben az "átvezető fejezet" lezárásához, ami azt jelenti, hogy a következő részben elindul a fő történetszál, ami majd a tizedik résszel "a katartikus végkifejletben és fináléban klimatizálódik".

Sajnos a szkennelés során részenként egyre élesebben kiviláglik az oldalak közepén lévő "törés", merthogy az egész széria egy stócban volt félbehajtva eltéve már jó ideje.



































Rögtön az első oldalon lezáródik az a mellékszál, ami még a negyedik részben indult és átívelt az ötödiken is. Nem is akárhogy: rögtön az első képkockában egy olyan jelenet, amit a későbbiekben is gyakran alkalmaztam másutt, aztán a második képkocka tudatosan Gollamot idézi (tehát már adták moziban a Gyűrűk Ura második részét is, vagyis lehet, hogy már 2004 volt. utána kéne nézni).
Utána mindenféle magyarázat nélkül visszatér Ica, az igazgató, akire a figyelmesebbek emlékezhetnek a harmadik részből, amint halálát leli (gyerekek voltunk még, nem érdekelt minket az etika vagy a morál, azt rajzoltunk, amit akartunk), és egy újabb később gyakran alkalmazott elem, a -valamelyest Douglas Tennapelt és a Neverhoodi madarakat idéző- háttérben károgó varjú Golyó mögött, aki maga is magyarázat nélkül tér vissza a második oldalon.
Debütál pár újabb szereplő, például Balázs (csak "statiszta"-szerepben, a második oldal első kockájában), Antallfy, a tesitanár, a rajztanár Varga (aki szintén nem igazán hasonlít, de valószínűleg ő az) és mind közül a legfontosabb, Imrik. akitől nem győzök elnézést kérni, ha esetleg egyszer látja, hogyan ábrázoltam (de ez főleg a következő résztől lesz érvényes, itt még nem rugaszkodtam el nagyon a valóságtól, csak picit felnagyítottam az akkori jellegzetességeit).
Zárásként pedig egy eredeti Golyó képregény és az első oldal fúziója látható az utolsó képkockában (ezzel adván egy keretet a hatodik résznek, ami szinte tökéletesen kifejezi, hogy itt most lezárul egy újabb szakasz a történetben). Amit meg Én (Dovó) rajzolok, Kulacsos iniciálé (persze G betűvel, úgy mint Golyó), valóban létezik, megvan ma is valahol.

A Kulacs.

Über-Nosztalgiaest III. - A KULACS
5. rész:

Folytatódik a 2003as (hatodikban rajzolt) A Kulacs, mégpedig az ötödik résszel, vagyis már félidőnél vagyunk.
Megmutatkozik Golyó korai "kockasága" (De nem csak ő volt ilyen, hanem a többiek is. Akkoriban mindenki Diablózott, ha jól emlékszem. Aztán persze ők is áttértek a WoWra, mikor megjelent.) , az ajtón tisztán látható Majer, az osztályfőnök neve (lásd a Disznótorban) és debütál egy rövid mondattal Dani és Wiwi (Wiwi korábban szerepelt a Kitti-képregényekben is), akik akkoriban jártak, vagy mi. Nem tudom, de tökmindegy is.

A Kulacs.

Über-Nosztalgiaest III. - A KULACS
4. rész:

Már biztosan mindenkinek a töke tele van vele, de muszáj leírnom, hogy egy 2003ban (ált. isk. hatodikban) született képregény olvasható itt, mert aki csak most csatlakozik, az nem fogja tudni, mi ez.

A negyedik résszel -így utólag, szinte kívülről szemlélve- egy "átvezető fejezet" kezdődik, ami tart majd a hatodik rész végéig, kábé. Lássuk:


































Ebben a részben visszaköszön a második részben megismert "fogó a falnál-jelenség", és elhozza a történet további részeinek egyik visszatérő elemét/poénját. (de szinte ugyanez benne volt a Disznótorban is, a "Kitti és az Előadás" című sztoriban.)
és megismerjük az akkori történelemtanárunkat, Retteghynét (nem hasonlít ahhoz, ami itt szerepel), illetve az utolsó kockában a fizikatanár, Sabla is feltűnik.

A Kulacs.

Über-Nosztalgiaest III. - A KULACS
3. rész:

Még mindig 2003at írtunk, és még mindig hatodikba jártunk, mikor elkészült A Kulacs harmadik része, ami voltaképp' lezárja az eddigi részeken át tartó "bevezető fejezetet". Ezt támasztja alá a történet addigi folyásához nem kötődő, már-már bagatell lezárás is.

legalábbis ennyi év távlatából szemlélve akár így is tűnhet (mivel sosem volt ez a valódi szándékom)


































Feltűnik egyébként számos említésre méltó mellékszereplő:
Golyó nyomában szalad Juni (kövér, szemüveges, göndör srác), Soha (hosszúkás és pöttyös fejjel ábrázolva), illetve Povi (vörös fejjel rajzolva, utalva az akkoriban gyakori "idegrohamaira").
Valamint debütál az iskola akkori igazgatója, Ica. ...majd azon nyomban meg is hal.

Golyónak pedig tényleg volt egy nagyméretű kulacsa is, ezt örökíti meg az utolsó oldal.

"Szóval tényleg valódi csirkéből?"

Harland Sanders, az Ezredes.

A Kulacs.

Über-Nosztalgiaest III. - A KULACS
2. rész:

Még mindig 2003at írtunk (ált. isk. hatodik) én pedig folytattam a füzeteim közepének ki történő tépését és A Kulacs történetét.
Majd a bejegyzés végén pár megjegyzés, csak néhány apróság, tényleg.


































Ebben a részben már Én is feltűnök (igaz, már az első rész végén is ott voltam, de ezúttal komolyabb szerephez jutok, lévén Én (Dovó) voltam a történet másik főszereplője.)
Rövid kámeó-szerephez jut egy régi ismerős, Kitti, illetve mellette Timi (azt hiszem, ez az egyetlen képregényes szerepe), és bemutatkozik Tibi bá', a matektanár (stílszerűen egy tábla Tibi csokinak ábrázolva), illetve Bakos, a biológiatanárnő.
Valamint először hangzik el a "fogó a falnál!"-felkiáltás, ami a későbbiekben visszatérő elem lesz. Akkoriban minden szünetben ez volt a program, hogy Golyóék lefutottak az udvarra és aki utoljára ért a falhoz, az rászabott. vagy mi. Nem tudom, mert sosem voltam ilyenkor kint, inkább a képregényrajzolásnak hódoltam szerintem.

Arra pedig nem emlékszem, hogy valaha is lerendeztünk volna hasonló nevetséges procedúrákat, mint amit én művelek itt a kulaccsal, szerintem ez fikció.
A törött ceruzás leszúrás viszont feltehetően saját élményből ered, mikoris a képregény előtt pár évvel (kb. tíz éve) hittan óráról visszatérve azzal szembesültem, hogy a haverjaim eltörték a ceruzáimat. Na most, akkoriban még ideges alkat voltam, így rátámadtam egyikükre (K. András) egy törött, ha jól emlékszem, zöld színű ceruzával. (de nem bántottam, mert vagyok és voltam annyira épeszű)

"Jaj, az emlék hogy szíven ver". Ugye.

A Kulacs.

Hát elérkezett.
egyrészt "padlómon a vak december", vagy hogy is volt, másrészt befutott a blog csodálatos kétszázadik (200.) bejegyzése, ami után valószínűleg olyan egyéb csodák következnek, mint egy új címke "Mélyenszántó gondolataim" vagy hasonló címmel, amiben mélyenszántó gondolataimat fogom megosztani, amik nem illenek be történetszösszenetnek, meg talán még egy pankrátor-címkét is létrehozok, ha nagyon elszaporodnának a pankrátoros holmik.
Meg persze visszatérek az Über-Nosztalgiaest projektemhez is.
Mégpedig épp ezzel a bejegyzéssel. (döbbenet!)


Tehát:
Über-Nosztalgiaest III. - A KULACS
1. rész

de előbb:
A Kulacs megértéséhez némi háttérinformáció is szükséges.
Maga a képregény általános iskola hatodik osztályában született, vagyis úgy 2003 környékén (talán volt az 2004 is).
Ekkoriban pad-, és mondjuk így, alkotótársam Golyó volt, aki már akkor is nagyon jól rajzolt és nyilván most is, így érthető, hogy ő avanzsált a történet főszereplőjévé.
Na most, Golyóról elég annyi alapvető információ (azon túl, amit már fent leírtam), hogy kopasz volt (vagy legalábbis nagyon rövidre nyírt hajú, és még most is az), ami miatt rendre -akkori, még a mainál is kevesebb tudásom szerint- koponyaalakú fejjel ábrázoltam, ami aztán szépen leegyszerűsödött azzá, amit majd látni lehet a képregényben is.
De ami lényegesebb (legalábbis a történet szempontjából, ha másért nem is), hogy volt egy kulacsa, teával. Az évek során ez a kulacs ikonikus figurává nőtte ki magát, és az osztályon belüli "popculture" része lett, így adott volt a cím is.

Az eredeti ötlet egy Gyűrűk Ura-szerű történet lett volna (akkoriban adták az első részt a mozikban), nevezetesen, hogy a Kulacs elveszik, Golyó és haverjai (például Én is) pedig elindulnak, hogy megtalálják. (ennek nyoma az első két részben még felsejlik, mikor is a címnél látszik, hogy korábban ott állt az "avagy egy kulacs kalandos utazása" felirat is, ami aztán leradírozásra került, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy egész más irányba ment a sztori.)


Sokat tűnődtem, hogy feltegyem-e, vagy mégse, mert esetleg megsértenék vele valakit, de végül úgy döntöttem, hogy 1. a képregény szereplői közül feltehetőleg senki nem nézi a blogot. 2. nem haragudhatnak, hiszen évekkel ezelőtt készült, és 3. ha mégis sértve érzik magukat, ezúton elnézést kérek tőlük.



Aki szépen, rendesen végigolvasta a (nem is annyira) hosszú bevezetést, az most jutalomból(?) megtekintheti a szóban forgó "művet", meg az is, aki lusta volt és áttekerte:

Újgenerációs szuperhősök.

Biztosan mindannyian ismerjük a történetet a képregények ezüstkoráról. Azon belül is a Marvellel példálóznék most. Amikor olyan, ma már nagy nevek, mint Stan Lee, Jack Kirby és barátaik csak úgy ontották magukból a fergetegesebbnél fergetegesebb karaktereket, hősöket és gonosztevőket egyaránt (ekkor született a Fantasztikus Négyes, Hulk, a Pókember, és a Marvel Univerzum legtöbb, mai napig meghatározó alakja). Valószínűleg jókor voltak jó helyen, hogy ilyesfajta revelációt élhettek át.

A rendkívűl cirádás, kacifántos bevezető után csak rátérek azért a lényegre, vagyis:
Hasonló reveláció áldozata lettem én is a minap, mikor is gyors egymásutánban létrehoztam három olyan karaktert, akikből akár még lehet is valaki.


Az első közülük Klisé Kapitány (Captain Cliché), aki nevéből adódóan a legtipikusabb képregényes klisékkel rendelkezik, így az előtörténete nem is lehet más, minthogy:
"Miután szülőbolygója a szeme láttára pusztult el egy atomcsapás következtében, amely felébresztette addig lappangó veleszületett mutánsképességeit, úgy határozott, hogy tökélyre fejlesztett fizikai és mentális képességeit bevetve, életét az őt félő társadalom megmentésére teszi fel. Ebben mindössze mindig hű segédje, Pubi, illetve a zseniális eb, KliséKutya vannak segítségére." és legnagyobb ellenfele természetesen nem is lehet más, mint az ötödik dimenzióból származó őrült gonosz zseni klónja, Sablon Kapitány. (és ez így már egyből négy karakter)

A következő Hangeffekt-ember, akinek minden mozdulatával egy-egy felugró hangeffekt jár, mert azt szokták szeretni a képregényekben. Az ő története egyébként még kidolgozásra vár, de képzeljünk csak el egy képkockát, amiben egyszerre van legalább tíz, ha nem több, hangutánzó szó. Áhh, mámorító.

Végül pedig egy szupergonosz, a Gonosz Toka, akinek már a története is megvan (illetve annak szüzséje) és már azt is tudom, milyen "karakterfejlődésen" megy majd át, ha úgy adódik.


Az, hogy ezen hősöknek lesz-e valamikor saját képregényes debütálásuk, vagy megmaradnak üde színfoltnak a blogon lévő baromságok palettáján, még nem tudom. Mint minden, ez is majd idővel esetleg elválik.



Legközelebb:
Jön a kétszázadik (200.) bejegyzés!

Már el is hittem a blognak, hogy ez a kétszázadik (200.) bejegyzés, ami gáz lett volna, de mint kiderült, beszámított két piszkozatot is, így nem is.

Kollaboráció Fabrikkal. Ez tulajdonképpen egy "Mi lett volna, ha...?"-típusú történet. A fergeteges első sor egy az egyben Fabrik agyszüleménye (néha összejön), a második sor viszont már közös, de annyira nem is lett hűdehajde-jó.

(a nyitószöveg: "A modell amúgy nem így néz ki, de ez annyira sz*r lett, hogy fájt volna kiradírozni.")




Természetesen MI SEM GONDOLTUK KOMOLYAN.

Még pankrá-torok.

Ez még a korábbi bejegyzésben látott pankrátoros rajzoválmány előtt készült kicsivel, de akkor még nem tettem fel, mert egyrészt minek, másrészt a körülötte lévő tér különböző pankrátoros "vázlatok" táptalajául szolgált.
Nemrég viszont úgy döntöttem, mégiscsak felteszem, egyrészt mert miért ne, másrészt meg majd rögtön követi az eredeti szkennelés, ami még nem viseli magán a lecsupaszítás jeleit.

Oh, egyébként a Pankrátorember névre hallgat.
Itt az eredeti verzió, amin visszaköszön egy kedves, régi ismerős, Árjische Übermensch is:



Mindenki döntse el, melyik a jobb. Az se baj, ha egyik se.

"dábli-R" Pankrátor anekdotái után én is megihletődtem.

"Festesics."

Mivel nem akartam, hogy egy teve* legyen életem első (többé-kevésbé) rendes festett képe, létrehoztam ezt a.. ezt***:Ahhoz képest, hogy sose festettem korábban*****, egész jó lett******, de színtelenül még mindig jobban néz ki:
Vagy nem.
Majd belejövök. Talán.


*: fogalmatok sincs, miről beszélek, illetve hogy jönnek ide a tevék.**
**: most csillagozós, lábjegyzetes megjegyzéseket teszek, mert újabban újfent alámerültem a képregények világában, ahol ez bevett szokás. Meg amúgy könyveknél is, néha.
***: a kép címe egyébként "Gondolkodóba/Kétségbe ejtettek. Azóta is zuhanok."-ihletője legfőként bizonyos ****** **** ***********.
****: kicsillagoztam a nevét.
*****:ennek hátterében amúgy egy ördögi kör áll: sosem festettem, mert nem szeretek festeni. nem szeretek festeni, mert nem tudok festeni. nem tudok festeni, mert sosem festettem. "etcetera, etcetera.."
******: legalábbis "nem olyan rossz, mintha kétszer olyan rossz lenne".

A bejegyzés címe lehetne valami frappáns. Mondjuk "gyomorfekély".

Először ömlesztve akartam, de aztán rájöttem, hogy elég, ha csak a viszonylag jobbakat teszem fel: hérosz'.

Az eredeti hérosz tulajdonképpen rézkarctervnek készült még valamikor tavaly, de aztán nem vitt rá a lélek, hogy meg is csináljam. Viszont többször visszatértem hozzá, például a minihérosz' már idén keletkeztek egy iskolai feladat vázlataiként.






















Ez meg egy másfajta hérosz:

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" tucatadik. Nagyon mély.

Gondolkodóba ejtettek.
Azóta is zuhanok.

Részben, hogy emlékezzek, mit is akartam a közeljövőben:

Merthogy mit is akartam a közeljövőben?

Remek kérdés.
Ami biztos, hogy idővel felkerül az "über-nosztalgiaest" projektem keretein belül a részemről már klasszikussá érett, első nagyobb lélegzetvételű folytatólagos képregényem, A Kulacs. Amint megoldom a szkennelést, vagy kitalálok más módot a digitalizálásra, fel is kerülhet.

De tulajdonképpen ennyi. Talán néhány unalmamban rajzovált hérosz is felkerül, de más nincs.
Meg ott vannak a korábban beígért dolgok, mint Az Igazi Kun, vagy a tavaly szeptemberben "jelenleg ezen ügyködök" néven feltett üres lap, de ezek jobb esetben még váratnak magukra.

Meg persze még mindig tűnődöm az egysorosaimban felfedezhető gúny megfelelő tárgyán, aki "méltó lesz átvenni a stafétát", mert ha nem jön össze, kénytelen leszek egy blosszaikus csavarral saját magamat főszereplővé tenni.



és vajon kitaláljátok-e, melyik az a két szó, ami nem illeszkedik az én világomba?

Ugyan eredetileg nem akartam iskolai / másnak készített dolgokat felrakni, de ezzel úgy volt, hogy addig-addig vetődött ide-oda, hogy csak felkerült.

Kirúgunk a Hámból.

(linónyomat, de ha meg akarjuk adni a módját, akkor x3)