Esküszöm, hogy haladok velük.

De tényleg.
Csak persze azt a novemberközepi határidőt picit lekéstem.
Sőt, a novemberit is. (eleve ezt a bejegyzést is úgy kellett visszadátumoznom)
De már jó nyomon járok mindkét, jelenleg folyamatban lévő képpel, és ami biztos, hogy még idén elkészülnek. Ez pedig ezúttal nem olyan ígéret, mint 2016ban, a Fabri-Cop befejezésénél.

Lassan, de biztosan.

Még valamikor a múltkori képregény elkészülte előtt említettem, mintegy mellékesen, hogy menetközben lett egy újabb ötletem némi digitális randalírra, de addig is le kéne tudni számos egyéb elmaradást.
Végül valóban belekezdtem ezeknek az elmaradásoknak a letudásába, persze csak szépen, egyesével - majd nem sokkal később átálltam egy számomra némileg újfajta munkarendre: több képen is dolgozom egyszerre (egyelőre csak kettőn, plusz mellette vázlatolok a továbbiakhoz), így ha az egyikre ráunok, pihenésképpen haladhatok a másikkal.
Persze, ez is lassítja a folyamatot, de így legalább nem vész el a lelkesedésem, még mielőtt belekezdenék az újabb holmikba.

Egy ideig még bíztam benne, hogy talán a hónap végére legalább az egyik kép meglesz, de még csak valahol félúton járok velük. Viszont a terv szerint majd a maga idejében mindenkit kárpótol a végeredmény.
Mondjuk november ~közepén?


-Dé'.

én is?

Mint múltkoriban említettem, nemrég egy újabb történeten dolgoztam, hogy egy sci-fi képregény-pályázatra nevezzek vele.
Ugyan végül nem nyertem, azért még így is vannak vele terveim. Az már biztos, hogy trilógiává bővítem, a többit pedig meglátjuk.

Maga a történet abból az ötletből indult ki, hogy milyen hasznos is lehetne egy Geiger-Müller számlálóhoz hasonló szerkezet, ami sugárzás helyett az ösztrogén-szintet mérné, hogy annak segítségével elkerüljük a "veszélyzónákat", amikor konfliktus merül fel két nő/lány között.
De mivel akkoriban néztem meg az Escape from New Yorkot, illetve a Mad Max filmeket (plusz az Y, az utolsó férfi képregény is inspirált), ez az egyszerű ötlet végül egy manapság talán merésznek ható valamivé nőtte ki magát.

Lényegében egy hagyományos poszt-apokaliptikus történet anti-feminista áthallásokkal.
Fontos kiemelni, hogy elsősorban azokat az önjelölt feministákat állt szándékomban parodizálni, akik már-már habzó szájjal esnek át a ló túloldalára, miközben azt se tudják, mi az egésznek a lényege.

De most már inkább lássuk:



Mivel hat oldal volt a limit, és az első elment a felvezetéssel, a klasszikus képregények megoldásaival éltem, vagyis látványos kompozíciók helyett egy egyszerű 3x2es panelfelosztást alkalmaztam, amit csak az utolsó oldalon törtem meg, de annak is megvan az oka.
Az meg még a tuskihúzás során derült ki, hogy nem tudom kihúzni rendesen a szövegeket (vagy én voltam fáradt, vagy a tus), ezért végül külön lapon, tűfilccel írtam le az összes szöveget, és utólag, a gépen helyeztem el őket a megfelelő helyen. A minimális szürke színt pedig az utolsó pillanatban adtam hozzá, hogy kicsit hangulatosabb legyen az egész.
Plusz már csak a beküldés után, de easter eggként beillesztettem az eredeti KaFé magazin borítót is a Fridolin-sztorimból.

A cím pedig eredetileg Planet of Women lett volna, de egyrészt magyarul nem hangozna jól, másrészt az eredeti nyitójelenetet végül elvetettem (amiben a "főhős" egy lerobbant kocsiban ZZ Topot bömböltet, mielőtt megáll).
Később a majdani harmadik résznek szántam ezt a címet, aminek a szinopszisa egy kolléga, "Dr. Panzer" ötlete volt, mígnem egy másik ismerősöm, Saji kitalálta a tökéletes címeket:
Az első rész ugyebár A Gyengébbik NEM. Ezt követi majd Az Erősebb NEM, és végül A Végső NEM.

Szóval folyt.köv.

Helyzetjelentéses hebegés-habogás.

Szóval az a bizonyos képregény már nyilván elkészült, csak most még várok valamiféle visszajelzésre a pályázat kapcsán.
Várakozás közben pedig előkerítettem egy 2-3 éve(?!) már készenlétben álló másik TuFa-történet vázlatait, mert most talán végre lenne hozzá hangulatom is.
De erről majd máskor. Amikor már ott tartunk.

Előtte még itt egy mutatvány-panel mindenféle kommentár nélkül:

Lehet, hogy lassan kéne egy új címke, valami olyasmi névvel, hogy "olcsó kifogások" vagy "kínos magyarázkodás"?

Én is szégyellem ám magam, de mentségemre szóljon, hogy zsúfolt volt az elmúlt hónap.
Viszont a jó hír, hogy többé-kevésbé elkészültek a múltkor említett/beígért sci-fi ("TuFa") képregényem ceruzarajzolt oldalai, úgyhogy innentől tulajdonképpen már csak a neheze, a tuskihúzás van hátra (meg még előtte némi pontosítás itt-ott).
Az pedig így utólag kicsit merész becslés volt, hogy lesz időm a másik, korábbi történet megvalósítására is, de esküszöm, az is meglesz valamikor.

Illetve lett egy új CorelDraw-os(?) portré-sorozat ötletem menet közben, de először tudjuk le a mostani projektet. Meg azt a hat másikat.

Nohát, már megint eltelt egy hónap..

..anélkül, hogy bármi érdemlegeset meg tudtam volna villantani a blogon.
Ejj.

Persze foghatnám a melegre is, de ugyan már.
Különben is folyamatosan dolgozom egy újabb történet-ötlet megvalósításán - ráadásul ezúttal nem csak félig üres ígéretekkel dobálózok, merthogy adott határidőre kellene elkészülnöm, hogy tudjak vele pályázni.
Egy sci-fi pályázatról van szó, mint annakidején a "marhaság." című képregényem esetében (sőt, ha nem tévedek, ugyanazok írták ki azt a pályázatot is), ám ezúttal kicsit komolyabb/ellentmondásosabb történettel készülök.

Ha pedig nagyon jól haladok, akár az se kizárt, hogy a múltkori (tavalyi?!) nőrabló szörnyes sztorit is elkészítem már most.
De idővel biztosan.


Szóval készüljetek.

616

Szóval az Avengers:Endgame után annyira fellelkesültem, hogy újraolvastam az eredeti "Infinity trilógiát" előzményekkel együtt, aminek eredményeképp' eldőlt, hogy a következő képem nem is akárkit, hanem magát a Marvel-univerzumot, illetve annak megtestesülését ábrázolja majd.

Ő lenne Eternity/Öröklét.

Mindenképpen egészalakos képben gondolkodtam -hisz' máshogy nem is érdemes bemutatni egy ilyen kozmikus léptékű karaktert- és leginkább az eredeti alkotó, Steve Ditko nyomán akartam elindulni, de például a kozmikus háttérhez végül a másik klasszikus Marvel-rajzoló, Jack Kirby munkáiból merítettem ihletet.
Na lássuk:

Először csak maga a karakter:


Majd a kozmikus táj (akad itt-ott néhány cameo és easter egg is):


Majd pedig a végleges, kombinált változat:


Azért elég epikus lett, ha mondhatok ilyet.
Legközelebb: Ki tudja. Talán ideje lenne tényleg visszatérni a korábbi ígéretekhez?