tingling.

Kár, hogy nem sikerült még tegnapelőttre befejeznem az utolsó simításokat, ugyanis aznap lett volna Stan Lee születésnapja; csakhogy azt a napot rögtön azzal indítottam, hogy lebetegedtem.
Úgyhogy most, kicsit megkésve, de lényegesen látványosabb formában itt van a múltkori Pókember-kép továbbfejlesztett verziója:



Illetve az elmaradhatatlan variánsok:



és azt hiszem, ezzel zárom is az évet.
Jövőre pedig egyelőre nem ígérek semmit, mert abból idén is alig lett valami (izomYoda?), szóval inkább csak annyit mondok:
Majd meglátjuk.
/2019.04.28.: minimálisan módosítottam az Amazing Bagman képen, most már van a hátán "kick me" cetli./

EXCELSIOR! 'Nuff Said.

Persze nyilvánvaló volt, hogy valamilyen módon meg kell emlékeznem Stan Lee-ről, csak azt nem tudtam, hogyan. A legkönnyebb alibi-húzás, persze, az lett volna, ha a múltkori Beta Ray Billt átalakítom Thorrá, de úgy illett, hogy ne egy már amúgy is tervezett képet készítsek el, hanem valami újat találjak ki.
Majd amikor rájöttem, hogy Steve Ditko-t is idén vesztettük el, egyértelművé vált, hogy az ő kettősük közös karakterét, Pókembert fogom elkészíteni.
Így is lett.

Ez most még elég egyszerű, mondhatni: pőre, csak már túl régóta halogatom ezt a bejegyzést (is).
Viszont már javában dolgozom a részletgazdagabb verzión (!).




//Stan Lee egyébként ilyen-olyan formában (vagy a karaktere, vagy csak a hatása) számos alkalommal feltűnt a blogon.
Nyilván a legkézenfekvőbb példa az a rengeteg Marvel-karakter portré; de pár éve rajzoltam egy rövid "Stan Lee origin story"-t is; a Bámulatos Papírember stílusát is egyértelműen  a Csodálatos Pókember ihlette; sőt, a Narrátor-ember civil énjét, Stan Simont egyenesen róla kereszteltem el (pontosabban róla és Joe Simonról) - Steve Simon (a Dühöngő Szarvasbogár) pedig értelemszerűen Steve Ditko után lett elnevezve - követve a Stan Lee-féle alliteráló nevek hagyományát.//

Brakka-THOOM!

Hosszas tökölés után végül arra jutottam, hogy talán mégisinkább hagynom kellene az egész alakos változatot (majd esetleg puszta önszorgalomból megcsinálom még), és befejezni a jóideje készülő legújabb szuperhős-portrét.

Vagyis következik az egyik személyes kedvencem:
Beta Ray Bill



Egy ponton megfordult a fejemben, hogy csinálhatnék mellé egy Thort is (vagy, miért is ne, egy Béka-Thort/Throgot). Esetleg némi módosítással összehozhatnék kettejükből egy összeillő "brofist"-verziót is. Majd meglátjuk(?).

/mellékes megjegyzés: a bejegyzés címe egy jellegzetes mennydörgés-hangeffekt a Thor-képregényekből, legalábbis emlékeim szerint, merthogy ebben a konkrét formában végül mégse találtam sehol/

Hupsz. Közben lassan vége a szeptembernek, és ebben a hónapban még nem is tettem fel semmit a blogra(!)

No de ez hamarosan változni fog, azonban egyelőre ezzel az ígérettel kell beérni. Mindenesetre már javában dolgozom egy újabb képregény-karakter portréján, miközben továbbra is igyekszem koherens egésszé formálni a nőrabló szörnyes sztoriötletemet - és persze ott van az a temérdek további terv és vázlat, amik még mindig várnak a sorukra (izomYoda, stb).
De haladjunk csak szépen, sorjában (illetve fordított sorrendben, ha jól veszem észre).

Amíg pedig várunk, itt egy korai CorelDrawos zsöngém, még tavaly júliusból.
Aku:



(Azért nem került föl már akkor, mert úgy találtam, túlontúl egyszerű a kép, holott némileg paradox módon a karaktert eredetileg pont az egyszerű dizájnja (hajjaj) miatt választottam.
Akárhogyis, kitűnő ujjgyakorlatnak bizonyult, figyelembe véve, hogy csak ezután jött a Bizarro-portré meg a többiek.)

/2018.10.21. ~1805: hogy ne legyen olyan sápatag-fakó, kicsit javítottam a színeken./

A szörny színesben:

Ugyan magával a sztorival nem haladtam, annyi azért történt, hogy a múltkori kép kiszínezésre került, és még egy sikítást is sikerült rászerkeszteni.



Lehetne rosszabb is.
Ki tudja, még a végén ebben a formában fogom elkészíteni az egészet.
Bár, ha tényleg erre vetemednék, az elég sokáig tartana - kivéve, ha pár oldal után annyira belelendülök, hogy már rutinosan megy.
Na majd meglátjuk.

"ÉS OTT A SZÖRNY!"

Szóvalhogy sokáig tűnődtem, mihez kezdjek a múltkori Ego-portré után, végül már-már elkapni látszott az ihlet, és bele is vágtam egy MODOK-kép készítésébe, aki tulajdonképpen szintén egy hatalmas fej (közben pedig fölfedeztem a March MODOK Madness nevű megmozdulást, ami olyasmi, mint az Inktober, csak MODOK karaktere köré szerveződik.), de aztán megrekedtem
- mindeközben GB barátom már-már szemérmetlen mennyiségű képet ontott magából.

Aztán múlt héten rájöttem, mi lehet a hiba:
Megcsömörlöttem, úgymond.
Merthogy az elmúlt hónapokban főleg digitális képeket csináltam és azok is mind "fanartok" voltak.

Úgyhogy egy viszonylag frissen eszembe ötlött, "RetroShock-ihletésű" kvázi-scifi történet kapcsán visszatértem a hagyományos tuskihúzós módszerhez (január (a Fabri-Cop alternatív borítóinak befejezése) óta először) és megrajzoltam a történet promo-képét/nyitójelenetét.

Majd alig bírtam életre kelteni a szkennert.
De végül csak sikerült.
Lám:



A sztoriról egyelőre nem árulok el túl sokat, az a lényeg, hogy klasszikus szörnyfilmes klisékből indultam ki, de ha elkészül, bizonyára szórakoztató lesz. Bizonyára.



/Hejj, de sok reklám-link!/

"I Talk to Planets, Baby!"

Még februárban, a Thanos-portrék alatt említettem, hogy már tervben van egy iszonyú ambiciózus Galactus-kép elkészítése is.
Na, nem az készült el, viszont ahogy formálódott az eredeti terv, eszembe jutott, hogy feltűnhetne a képen néhány másik kozmikus Marvel-karakter is, aztán úgy alakult, hogy átnyergeltem inkább egyikükre.
Ő lenne Ego, az Eleven Bolygó.



Eredetileg mellette lett volna a fivére, Alter Ego is, de végül kihagytam. Cserébe nézzétek azt a gyönyörű "Kirby krackle"-effektet!