Rövid kihagyás után visszatér a Narrátor-Ember!

Hosszú kihagyás után visszatér a Narrátor-Ember!

Valójában annyi történt, hogy a már jóideje kitalált, s azóta várakozó folytatásokat végre elkezdtem/elkezdem megrajzolni rendesen is.

Kezdetét veszi a Háború.
Ennek epikusságát jelölendő az egysorosok egyoszloposokká válnak
(meg így több hely jut a szövegbuborékoknak),
de hogy ez most már így marad-e, vagy amint lehet, visszaváltok az eredeti módira, az majd csak később derül ki.

Még én sem tudom.

(I.M.R.T.,"F.")

Ez most egy kicsit visszafogottabb lett, mint az előző.

Egy újabb csuda a "sci-fi néger" sorozatból.
Persze zsebkendőn, ahogy az illik.

Korábbi csudák ímhol: 1., 2., 3.

hupsz.

Egy újabb TuFa-képregény.

Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" húsz.

A homályosan világító izzó halvány fényt vet az asztalomon maradt kiflicsücsökre, pár szelet kolbászra és a kis darab megrágott trappista sajtra, ami valamikor a vacsorám volt, most mégis furcsa viszolygással szemlélem.
A távolból tompán idehallatszik valami könnyű nyári sláger, biztosan hallottam már valahol, de nem tetszik különösebben. Az eltékozolt ifjúságomra emlékeztet: Világéletemben napról napra éltem, de soha nem a mának; mostanra pedig már megettem a kenyerem javát.
Illetve, jelen esetben, a Kiflim javát.

Megtörlöm gyöngyöző homlokom, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felvágom a kiflicsücsköt, fogom a kolbászt meg a sajtot, ízléses szendvicset készítek

..és jó étvággyal befejezem a vacsorámat.

"Több bevándorló kéne!" /Sz. F./

Kun ismét visszatér, némi aktuálpolitikai mellékízzel.



Ez a szösszenet még engem is teljesen váratlanul ért, megelőzve minden korábbi tervet, nehogy idejétmúlttá váljon. Szégyenszemre persze vannak benne egyértelmű hibák, de sebaj. A régi Kun-képregényekre sem volt jellemző a perfekcionizmus.

(A bejegyzés címében szereplő idézet pedig még véletlenül sem Szálasi Ferenctől származik.)