A flashback-jelenetet megcsinálhattam volna színesben is,
talán meg is fogom, de szerintem így is jól mutat.
talán meg is fogom, de szerintem így is jól mutat.
2014. augusztus 19.
2014. július 9.
WHAKK!
Narrátor-ember, harmincadik (30.!) rész.
Habár igyekeztem precízen, szépen megrajzolni a pózolós paneleket, ami nagyjából sikerült is,
mégis az utolsó, tapsolós képkockánál elszúrtam az egészet.
Megesik.
Habár igyekeztem precízen, szépen megrajzolni a pózolós paneleket, ami nagyjából sikerült is,
mégis az utolsó, tapsolós képkockánál elszúrtam az egészet.
Megesik.
2014. június 25.
Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" tizennyolc.
A megállóban ülök, várom a villamost.
Eltűnődve nézem, amint egy csapat galamb a síneken egy nagyobb falatért viaskodik egymással. Illetve nem is viaskodnak, a látszólagos káosz ellenére szép rendben csipkedik, mindenkinek jut belőle egy kevés.
Ahogy figyelem őket, lassan egyre többen lesznek, ösztönösen megérzik már messziről, hogy valami történés van - gyönyörű ívben száll le a tömeg közepén egy-egy újabb példány.
Amikor a túlsó peronra befut egy szerelvény, némelyik ijedten tipeg-szalad-ugrik-röpül odébb, ám a tökösebbje meg se rezdül, tépi tovább azt a valamit, ami vagy sajtburger, vagy kiflicsücsök, nem tudom megállapítani.
Minden figyelmemet erre a jelenetre összpontosítom, olyannyira, hogy kezd megfájdulni a szemem. Alig pislantok egyet, máris azt látom, hogy -látszólag a Semmiből- megjelent a galambok között egy öregasszony. -Hessessessess! - hessegeti kicsit arrébb a csapatot, majd lehajol, fölemeli az immár felismerhető kiflicsücsköt, és felhajítja a járdára. -Az előbb is majdnem elütötte őket - magyarázza egy döbbent arcú várakozónak, majd odébbáll.
Később furcsamód, hiába keresem tekintetemmel, nem találom sehol az öregasszonyt.
Lehetséges, hogy ez volt az egyetlen szerepe; hogy odébbhajítson egy száraz pékterméket?
Oh, nem is, ott megy!
Eltűnődve nézem, amint egy csapat galamb a síneken egy nagyobb falatért viaskodik egymással. Illetve nem is viaskodnak, a látszólagos káosz ellenére szép rendben csipkedik, mindenkinek jut belőle egy kevés.
Ahogy figyelem őket, lassan egyre többen lesznek, ösztönösen megérzik már messziről, hogy valami történés van - gyönyörű ívben száll le a tömeg közepén egy-egy újabb példány.
Amikor a túlsó peronra befut egy szerelvény, némelyik ijedten tipeg-szalad-ugrik-röpül odébb, ám a tökösebbje meg se rezdül, tépi tovább azt a valamit, ami vagy sajtburger, vagy kiflicsücsök, nem tudom megállapítani.
Minden figyelmemet erre a jelenetre összpontosítom, olyannyira, hogy kezd megfájdulni a szemem. Alig pislantok egyet, máris azt látom, hogy -látszólag a Semmiből- megjelent a galambok között egy öregasszony. -Hessessessess! - hessegeti kicsit arrébb a csapatot, majd lehajol, fölemeli az immár felismerhető kiflicsücsköt, és felhajítja a járdára. -Az előbb is majdnem elütötte őket - magyarázza egy döbbent arcú várakozónak, majd odébbáll.
Később furcsamód, hiába keresem tekintetemmel, nem találom sehol az öregasszonyt.
Lehetséges, hogy ez volt az egyetlen szerepe; hogy odébbhajítson egy száraz pékterméket?
Oh, nem is, ott megy!
2014. június 14.
2014. április 10.
VADONATÚJ KUN-KÉPREGÉNY! Mondjuk ez eszembe juthatott volna kicsit hamarabb is. Úgy egy hete, de oda se neki.
Mert ki mással is mulathatnánk a választáson, ha nem a jó öreg Kun Bandival?
Pedig még én is azt hittem, legközelebb majd csak -a továbbra is pusztán gondolati síkon létező- "Az Igazi Kun" című áldokumentum jellegű képregényben látjuk viszont.
Pedig még én is azt hittem, legközelebb majd csak -a továbbra is pusztán gondolati síkon létező- "Az Igazi Kun" című áldokumentum jellegű képregényben látjuk viszont.
2014. március 30.
Most már tényleg lezáródik a régóta húzódó történetszál.
Legközelebb -ha minden jól alakul- velociraptorokat megülő törpék is szerepelnek majd!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
