A mai nappal negyedik évét töltötte be a blog. Álljon itt egy bejegyzés, mintegy jelezvén, hogy erről is meg lett emlékezve.

"eltelt négy nagyszerű év"
Eredetileg egy olyan rajzolmány lett volna itt, ami már egy jó ideje, idestova háromnegyed éve, várakozott mindenféle képzeletbeli sarkokon túl, mintegy lesben állva, hogy valahol helyet kapjon magának. De végül találtam helyette mást, jobbat, még régebbről. Hármat is.

1. Szabira talán még emlékezhetünk néhány gimnáziumi képregényemből. Például ott volt az utolsó Faházi-képsorban is, már kopaszon (hogy máshol is feltűnt-e, azt most így hirtelen nem tudom). A fenti rajz egy nyelvtanfüzet margójáról való, eredetileg alatta állt a "Szabi, az Ember." felirat is, amit egy belepofátlankodó logo miatt el kellett távolítanom.

2. Szilárdra is legfeljebb annyira emlékezhetünk, mint Szabira, habár ő egyszer majdnem feltűnt az első, nem mellesleg digitálisan színezett Kun-képsor kockáin, csak aztán annyira rosszul lett színezve, hogy sosem került fel. Illetve aktív szerepe volt a Kun - Az Átváltozás első részeinek létrejöttében, valamint szerepelt is az egyik kései részében (ő rúg bele a szenvedő Kunba "FROC" hangeffekt kíséretében).
A rajz pedig talán egy irodalomfüzetből való.

3. Végül Boti, aki számtalanszor megfordult már mellékszereplőként mind a Kun-, mind a Faházi-képregényekben, illetve ő volt Pingvin-Man utolsó áldozata is.
A rajz ugyan közel sem olyan jó, mint a másik kettő, de közéjük tartozik. Egy biológiafüzet első oldaláról származik.

Ki találta ki, hogy Frankenstein teremtménye zöld? Szerintem, lévén hullá(k)ból áll, szürke. Talán Hulknak is köze lehet a dologhoz, nem tudom.

Akkor most kövessük nyomon a Frankenstein in Bikini nevű bandával való rövid életű együttműködésem termését. Még tavaly történt, amúgy.

Azzal kezdődött, hogy egy osztálytársamat megkérték az ismerősei, hogy rajzoljon a bandájuknak egy képet. Ő pedig lepasszolta nekem a munkát, mondván, az olyan hozzám illő, merthogy a rajz egy őrült tudós egy Frankenstein marionettel (valójában persze Dr. Frankenstein a teremtményével, csak van az a fránya általános tévhit, ugye.), később pedig kiderült, hogy a lény bikiniben kell, hogy legyen (ekkor tudtam meg, hogy Frankenstein in Bikini néven futnak), a tudósnak pedig hatalmas fülhallgatók kellenek.

Majd rengeteg időhúzás után végül csak elkészítettem az első változatokat:























Utána a végső verziót (átvilágító-asztal hiányában) egy ablak előtt a levegőben átrajzoltam, majd az így keletkezett másolatot húztam ki:












Ezt adtam át az osztálytársamnak, majd számomra ennyiben maradt a dolog. Legalábbis egészen addig, míg kiváncsiságból rá nem kerestem a Frankenstein in Bikinire. Ugyanis ekkor szembesültem az általuk(?) kiszínezett változattal:












Ekkor rájöttem, hogy nekem kellett volna kiszíneznem, mert én tudom a nem egyértelmű elemekről is, hogy mik.

Ebből kiindulva jóval később először is kiegyenesítettem az átrajzolás során elferdült képet, merthogy logikusan az lett volna az első lépés, majd létrehoztam a számítógéppel borzasztóan túllátványizált, vagy ahogy én hívom "gusztustalanul szétfotofiltrézett változat"-ot. De a kontúrokkal még így is kéne valamit kezdeni.
























Meg közben levázlatoltam az első gondolatomat a Frankenstein('s Creature) in Bikini kapcsán:













Na, szóval igen.

A Kulacs.

Über-Nosztalgiaest III. - A KULACS
10. rész:

Az előző rész katarzisa után itt a 2003/2004es A Kulacs lezárása, mégpedig nyitott befejezéssel.
Aztán egy "nonszensz" epilógus, aminek nincs sok köze a sztorihoz.


























































Tehát ez volt A Kulacs.
Még egy apró megjegyzés az epilógus kapcsán, és rendben is vagyunk: Sablánál az "Emese álma" szöveg tulajdonképp' egy utalás egy korábbi Golyó-képregényre az olvasóéjről (tudjátok, amikor a gyerekek bent alszanak az iskolában tanárokkal, miegyébbel, valahol még biztos most is dívik ez a szokás. Nem mellesleg alsós osztályfőnökünknek köszönhetően kezdte meg magyarországi ámokfutását annakidején), amiben Sabla politikai karrierről álmodott.
De lehet, hogy baromságokat beszélek és nem is így volt. Nem tudom, rég volt már.



LEGKÖZELEBB: Über-Nosztalgiaest IV. - 8A: Osztálytalálkozó

A Kulacs.

Über-Nosztalgiaest III. - A KULACS
9. rész:

Csakhogy ügyes kis átkötésekkel éljek:
Lassan véget ér a 2011es esztendő, és éppígy lassan véget ér a 2003/2004es képregényem, A Kulacs is.
Utolsó előtti rész, ami igazából akár a történet vége is lehetne, de muszáj volt még egy csavart beletennem, így nem az.

A Kulacs.

Über-Nosztalgiaest III. - A KULACS
8. rész:

A 2003/2004es képregényem újabb epizódja. Végre rendeződnek a szerepek, és redukálódik a rengeteg pillanat-szereplő négy fő karakterre (köztük persze Golyó és Dovó, vagyis Én, valamint Juni és Povi), meg egy "főgonoszra" (Imrik) és rendesen is debütál az Ica-klón az előző rész végéről.




































Meg van pár visszatérő elem is. Mint Juni esése (lásd a negyedik és ötödik részt), meg az "Ödön odacsap!"-idézet (az első részből).

A Kulacs.

Über-Nosztalgiaest III. - A Kulacs
7. rész:

Ezzel a résszel végre elindul a történet fő cselekménye, Imrikkel a központban (akitől egyébként elnézést kérnék ehelyütt, ha valaha is idetalál, amiért úgy szerepel ahogy, de védekezhetek azzal, hogy gyerek voltam még (ne feledjük, 2003-2004 volt (ált. isk. hatodik)))
De most is feltűnik egy pillanatra pár újabb mellékszereplő, az első képkockában Brigi, az énektanár, illetve Tücsi, aki sosem volt rocker. Ica, az igazgató pedig előző részbéli magyarázat nélkül maradt visszatérése után most ismét meghal, majd "visszatér".

Nahátakkor:

A Kulacs.

Über-Nosztalgiaest III. - A KULACS
6. rész:

Elérkeztünk hát a klasszikus, 2003ban rajzolt képregénysorozatom hatodik részéhez, egyben az "átvezető fejezet" lezárásához, ami azt jelenti, hogy a következő részben elindul a fő történetszál, ami majd a tizedik résszel "a katartikus végkifejletben és fináléban klimatizálódik".

Sajnos a szkennelés során részenként egyre élesebben kiviláglik az oldalak közepén lévő "törés", merthogy az egész széria egy stócban volt félbehajtva eltéve már jó ideje.



































Rögtön az első oldalon lezáródik az a mellékszál, ami még a negyedik részben indult és átívelt az ötödiken is. Nem is akárhogy: rögtön az első képkockában egy olyan jelenet, amit a későbbiekben is gyakran alkalmaztam másutt, aztán a második képkocka tudatosan Gollamot idézi (tehát már adták moziban a Gyűrűk Ura második részét is, vagyis lehet, hogy már 2004 volt. utána kéne nézni).
Utána mindenféle magyarázat nélkül visszatér Ica, az igazgató, akire a figyelmesebbek emlékezhetnek a harmadik részből, amint halálát leli (gyerekek voltunk még, nem érdekelt minket az etika vagy a morál, azt rajzoltunk, amit akartunk), és egy újabb később gyakran alkalmazott elem, a -valamelyest Douglas Tennapelt és a Neverhoodi madarakat idéző- háttérben károgó varjú Golyó mögött, aki maga is magyarázat nélkül tér vissza a második oldalon.
Debütál pár újabb szereplő, például Balázs (csak "statiszta"-szerepben, a második oldal első kockájában), Antallfy, a tesitanár, a rajztanár Varga (aki szintén nem igazán hasonlít, de valószínűleg ő az) és mind közül a legfontosabb, Imrik. akitől nem győzök elnézést kérni, ha esetleg egyszer látja, hogyan ábrázoltam (de ez főleg a következő résztől lesz érvényes, itt még nem rugaszkodtam el nagyon a valóságtól, csak picit felnagyítottam az akkori jellegzetességeit).
Zárásként pedig egy eredeti Golyó képregény és az első oldal fúziója látható az utolsó képkockában (ezzel adván egy keretet a hatodik résznek, ami szinte tökéletesen kifejezi, hogy itt most lezárul egy újabb szakasz a történetben). Amit meg Én (Dovó) rajzolok, Kulacsos iniciálé (persze G betűvel, úgy mint Golyó), valóban létezik, megvan ma is valahol.