Vajon ezért egyszer majd elővesz a cancel culture?

Elkészült a pár napja mutogatott rövid képregényem, amihez egy klasszikus science-fiction toposzt, vagy méginkább klisét, az úgynevezett "utolsó ember" felállást vettem alapul.

Lássuk:



Szerintem nem vészes. Volt már rosszabb is a blogon.
A legfontosabb panellel egyébként sokáig bajban voltam, hogy mennyire legyek vagy ne legyek diszkrét, idézzem-e például a "Szexmisszió" című, régi lengyel sci-fi záróképét, vagy esetleg csak egy árnyékot lássunk, stb. Végül félúton, a sziluett-megoldásnál maradtam, az mégsem annyira naturalisztikus, de azért egyértelmű.

Alant pedig ugyanez alternatív tördelésben, ha esetleg instantgrammra is feltenném:



Na tessék, röpke hét év alatt csak beért ez is!
Igazából az elmúlt években felgyűlt jópár ehhez hasonló történet többnyire félkész ötlete, némelyik egyszer már ki is lett dolgozva, talán még tudom is, hova tettem a jegyzeteket és vázlatokat, úgyhogy alkalmasint azok is sorra kerülhetnek, de ne szaladjunk (kacsint) előre, hiszen a NAGYLÁB meg közben még sehol. Én se szeretném, ha ez lenne az új IzomYoda (ami egyszer szintén elkészül majd).