tingling.

Kár, hogy nem sikerült még tegnapelőttre befejeznem az utolsó simításokat, ugyanis aznap lett volna Stan Lee születésnapja; csakhogy azt a napot rögtön azzal indítottam, hogy lebetegedtem.
Úgyhogy most, kicsit megkésve, de lényegesen látványosabb formában itt van a múltkori Pókember-kép továbbfejlesztett verziója:



Illetve az elmaradhatatlan variánsok:



és azt hiszem, ezzel zárom is az évet.
Jövőre pedig egyelőre nem ígérek semmit, mert abból idén is alig lett valami (izomYoda?), szóval inkább csak annyit mondok:
Majd meglátjuk.
/2019.04.28.: minimálisan módosítottam az Amazing Bagman képen, most már van a hátán "kick me" cetli./

EXCELSIOR! 'Nuff Said.

Persze nyilvánvaló volt, hogy valamilyen módon meg kell emlékeznem Stan Lee-ről, csak azt nem tudtam, hogyan. A legkönnyebb alibi-húzás, persze, az lett volna, ha a múltkori Beta Ray Billt átalakítom Thorrá, de úgy illett, hogy ne egy már amúgy is tervezett képet készítsek el, hanem valami újat találjak ki.
Majd amikor rájöttem, hogy Steve Ditko-t is idén vesztettük el, egyértelművé vált, hogy az ő kettősük közös karakterét, Pókembert fogom elkészíteni.
Így is lett.

Ez most még elég egyszerű, mondhatni: pőre, csak már túl régóta halogatom ezt a bejegyzést (is).
Viszont már javában dolgozom a részletgazdagabb verzión (!).




//Stan Lee egyébként ilyen-olyan formában (vagy a karaktere, vagy csak a hatása) számos alkalommal feltűnt a blogon.
Nyilván a legkézenfekvőbb példa az a rengeteg Marvel-karakter portré; de pár éve rajzoltam egy rövid "Stan Lee origin story"-t is; a Bámulatos Papírember stílusát is egyértelműen  a Csodálatos Pókember ihlette; sőt, a Narrátor-ember civil énjét, Stan Simont egyenesen róla kereszteltem el (pontosabban róla és Joe Simonról) - Steve Simon (a Dühöngő Szarvasbogár) pedig értelemszerűen Steve Ditko után lett elnevezve - követve a Stan Lee-féle alliteráló nevek hagyományát.//

Brakka-THOOM!

Hosszas tökölés után végül arra jutottam, hogy talán mégisinkább hagynom kellene az egész alakos változatot (majd esetleg puszta önszorgalomból megcsinálom még), és befejezni a jóideje készülő legújabb szuperhős-portrét.

Vagyis következik az egyik személyes kedvencem:
Beta Ray Bill



Egy ponton megfordult a fejemben, hogy csinálhatnék mellé egy Thort is (vagy, miért is ne, egy Béka-Thort/Throgot). Esetleg némi módosítással összehozhatnék kettejükből egy összeillő "brofist"-verziót is. Majd meglátjuk(?).

/mellékes megjegyzés: a bejegyzés címe egy jellegzetes mennydörgés-hangeffekt a Thor-képregényekből, legalábbis emlékeim szerint, merthogy ebben a konkrét formában végül mégse találtam sehol/

Hupsz. Közben lassan vége a szeptembernek, és ebben a hónapban még nem is tettem fel semmit a blogra(!)

No de ez hamarosan változni fog, azonban egyelőre ezzel az ígérettel kell beérni. Mindenesetre már javában dolgozom egy újabb képregény-karakter portréján, miközben továbbra is igyekszem koherens egésszé formálni a nőrabló szörnyes sztoriötletemet - és persze ott van az a temérdek további terv és vázlat, amik még mindig várnak a sorukra (izomYoda, stb).
De haladjunk csak szépen, sorjában (illetve fordított sorrendben, ha jól veszem észre).

Amíg pedig várunk, itt egy korai CorelDrawos zsöngém, még tavaly júliusból.
Aku:



(Azért nem került föl már akkor, mert úgy találtam, túlontúl egyszerű a kép, holott némileg paradox módon a karaktert eredetileg pont az egyszerű dizájnja (hajjaj) miatt választottam.
Akárhogyis, kitűnő ujjgyakorlatnak bizonyult, figyelembe véve, hogy csak ezután jött a Bizarro-portré meg a többiek.)

/2018.10.21. ~1805: hogy ne legyen olyan sápatag-fakó, kicsit javítottam a színeken./

A szörny színesben:

Ugyan magával a sztorival nem haladtam, annyi azért történt, hogy a múltkori kép kiszínezésre került, és még egy sikítást is sikerült rászerkeszteni.



Lehetne rosszabb is.
Ki tudja, még a végén ebben a formában fogom elkészíteni az egészet.
Bár, ha tényleg erre vetemednék, az elég sokáig tartana - kivéve, ha pár oldal után annyira belelendülök, hogy már rutinosan megy.
Na majd meglátjuk.

"ÉS OTT A SZÖRNY!"

Szóvalhogy sokáig tűnődtem, mihez kezdjek a múltkori Ego-portré után, végül már-már elkapni látszott az ihlet, és bele is vágtam egy MODOK-kép készítésébe, aki tulajdonképpen szintén egy hatalmas fej (közben pedig fölfedeztem a March MODOK Madness nevű megmozdulást, ami olyasmi, mint az Inktober, csak MODOK karaktere köré szerveződik.), de aztán megrekedtem
- mindeközben GB barátom már-már szemérmetlen mennyiségű képet ontott magából.

Aztán múlt héten rájöttem, mi lehet a hiba:
Megcsömörlöttem, úgymond.
Merthogy az elmúlt hónapokban főleg digitális képeket csináltam és azok is mind "fanartok" voltak.

Úgyhogy egy viszonylag frissen eszembe ötlött, "RetroShock-ihletésű" kvázi-scifi történet kapcsán visszatértem a hagyományos tuskihúzós módszerhez (január (a Fabri-Cop alternatív borítóinak befejezése) óta először) és megrajzoltam a történet promo-képét/nyitójelenetét.

Majd alig bírtam életre kelteni a szkennert.
De végül csak sikerült.
Lám:



A sztoriról egyelőre nem árulok el túl sokat, az a lényeg, hogy klasszikus szörnyfilmes klisékből indultam ki, de ha elkészül, bizonyára szórakoztató lesz. Bizonyára.



/Hejj, de sok reklám-link!/

"I Talk to Planets, Baby!"

Még februárban, a Thanos-portrék alatt említettem, hogy már tervben van egy iszonyú ambiciózus Galactus-kép elkészítése is.
Na, nem az készült el, viszont ahogy formálódott az eredeti terv, eszembe jutott, hogy feltűnhetne a képen néhány másik kozmikus Marvel-karakter is, aztán úgy alakult, hogy átnyergeltem inkább egyikükre.
Ő lenne Ego, az Eleven Bolygó.



Eredetileg mellette lett volna a fivére, Alter Ego is, de végül kihagytam. Cserébe nézzétek azt a gyönyörű "Kirby krackle"-effektet!

A Melák.

Szóval még hónapokkal ezelőtt elhatároztuk, hogy az Infinity War premierje előtt mi is gyorsan újranézzük az összes korábbi Marvel-filmet (legalábbis, ami már megjelent DVDn), ami végül sikerült is, fogjuk rá.
De ami a bejegyzés kapcsán releváns, az az Incredible Hulk és a némileg meglepő kreatív feliratozás, aminek köszönhetően a klasszikus (örökzöld?) "HULK SMASH!" felkiáltás magyar változata "HULK ZÖLDÖKÖL!" lett.

Rögtön éreztük, hogy ebből is ki lehetne hozni valamit:


Alternatív verzió:


Csináltam egy úgynevezett "maszkulion edition"-t is, de azt nem fogom feltölteni, mert ocsmány lett.

"Tojás"

Még hónapokkal ezelőtt találtam ki, hogy idén húsvétkor tartok egy "tojásvadászatot" a blogon.
Csak tojások helyett Danny DeVito GIF-képekkel.
Összesen hét linket rejtettem el a blog legkülönbözőbb helyein (akár kommentekben, vagy korábban létező illetve nemlétező bejegyzésekben, és így tovább), de úgy vélem, mindegyik megtalálható.

Itt az első: Tojás.

Lássuk, meglesz-e mind.

#MadTitan

Tulajdonképpen már az elkészülte óta nem hagyott nyugodni, hogy a legutóbbi Thanos-portré kopasz-variánsa csak nyomokban hasonlít az előzetesben látott verzióra, úgyhogy ez a fazonigazítás már érett egy ideje. Plusz a tervezett mozizós pólók kapcsán felmerült, hogy két különböző dizájn legyen, szóval mindenképp itt volt az ideje.
Na lássuk, milyen lett:




Szerintem csinos.

#TeamThanos

Milyen jól sikerült időzítenem a Thanos-portré befejezését; hiszen ki mással ünnepelhetnénk a Valentin-napot, ha nem a Marvel univerzum legnagyobb hősszerelmesével?

Persze várhattam volna az Infinity War áprilisi premierjéig is a feltöltéssel, de az még túl messze lenne, meg a fent leírtakkal különben is olyan jó ürügyet találtam rá, miért is kerülhet föl már ma.

A lényeg, hogy elég hamar elkészült, így a filmre már mehetünk Thanosos pólóban.

No lám:
Ez az eredeti, képregény-hű verzió:

Ez pedig az alternatív, a filmesre jobban hajazó (badumm) kopasz-variáns:

Ezt meg csak a móka kedvéért:


Időközben pedig olyan további grandiózus terveket kezdtem dédelgetni magamban, mint egy iszonyú látványos Galactus-kép, de nem hiszem, hogy CorelDrawban fog elkészülni, ha tényleg megcsinálom. Majd meglátjuk - mint mindig, most sem ígérek semmit.

Tízévesek lettünk.

Bezony.
Elég messze jutottunk a kezdeti, kidolgozatlanabb képregényektől; bár állítom, hogy mind a Pingvin-Man-nek, mind a Kun- és Faházi-történeteknek megvan a maga sajátos bája, és ezek ismeretében csak látványosabb(?) a fejlődés(?).

Akárhogyis, az ember azt hinné, egy ilyen jeles apropóra alaposan felkészülök, ehhez képest nincs tulajdonképpen semmi megosztanivalóm; de ezt foghatjuk a Fabri-Cop blogra is, mert ott valamivel mutatósabb annuálét tartok.

Mindenesetre annyi bizonyos, hogy az idei év izomYoda éve lesz, legalábbis úgy terveztem, hogy most már komolyabban nekiállok az Episode Zero kidolgozásának.
Emellett pedig még ott van a régóta esedékes Thanos-portré is, amivel legkésőbb áprilisra el kell készülnöm; de talán ideje lenne folytatni a Narrátor-ember kalandjait is, esetleg felújítani a régebbi képsorokat; illetve továbbra is megvalósításra vár számos TuFa- és hérosz'-ötletem; és még mindig hátravan legalább egy Über-Nosztalgiaest bejegyzés-sorozat.
De persze mindent a maga idejében.

--
Ezt pedig csak azért, hogy mégse maradjon kép nélkül a bejegyzés (még a Ben Grimm-portré bevezetőjében említettem, hogy kezdetben mindenféle pofákon dolgoztam CorelDrawban, csak aztán átnyergeltem a szuperhősökre - ez volt az első, és az egyetlen igazán jól sikerült darab) :