Mint legutóbb említettem, a régi Batman-képregényem
többé-kevésbé szoros
kapcsolatban állt egy másik történettel, így indokolt, hogy nagyjából
egyszerre kerüljenek feltöltésre is.
A
"nagyjából egyszerre" ezúttal úgy egy hónap különbséget jelent, de ez idő alatt más még nem került fel. Egyelőre nincs is, ami felkerülhetne, csak vázlatok a majdani dolgokhoz.
Viszont addig is térjünk vissza a bejegyzés eredeti szándékához; vagyis következik:
Über-Nosztalgiaest IX. - Conan, a kalandor.
Ahogy a Batman, ez is valamikor
2004 (ált. isk. hetedik) körül, a némileg ciki
Conan-tévésorozat alapján készült
(amit már korábban, gyerekebb fejjel is szerettünk). Ebben Conan -az eredeti történetekkel ellentétben- nem egy magányos hős, hanem egy szedett-vedett társasággal együtt járja a vidéket. A csapat tagjai nyilván
Conan, akit Schwarzenegger után szabadon egy másik németajkú testépítő alakít;
Zeben (habár úgy látom, hogy az igazából Zzeban, de sebaj), egy kopasz néma fickó;
Bayu, a Sandokan-imitáció; illetve
Otli, egy törpe. Talán mondani se kell, hogy nem volt túl sikeres sorozat, de megvolt a maga sajátos bája - köszönhetően az olyan szállóige-szintű mondatoknak, mint
"-Hő-Há! -Igazad van, Conan.", vagy
"a villámok elállják az utat!" (nem feltétlenül pontos idézetek).
Maga a képregény lényegesen gyengébb és kevésbé jól összerakott, mint a Batman volt, de vannak jó pillanatai.



















Legközelebb:
Über-Nosztalgiaest X. - Odüsszeia.