A homályosan világító izzó halvány fényt vet az asztalomon maradt kiflicsücsökre, pár szelet kolbászra és a kis darab megrágott trappista sajtra, ami valamikor a vacsorám volt, most mégis furcsa viszolygással szemlélem.
A távolból tompán idehallatszik valami könnyű nyári sláger, biztosan hallottam már valahol, de nem tetszik különösebben. Az eltékozolt ifjúságomra emlékeztet: Világéletemben napról napra éltem, de soha nem a mának; mostanra pedig már megettem a kenyerem javát.
Illetve, jelen esetben, a Kiflim javát.
Megtörlöm gyöngyöző homlokom, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felvágom a kiflicsücsköt, fogom a kolbászt meg a sajtot, ízléses szendvicset készítek
..és jó étvággyal befejezem a vacsorámat.
2015. augusztus 16.
Más irányokban történő "tehetségcsillogtatás" húsz.
Kis dolgocskák, amik a fentiekre utalnak:
történetszösszenetek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)