2019. szeptember 16.

én is?

Mint múltkoriban említettem, nemrég egy újabb történeten dolgoztam, hogy egy sci-fi képregény-pályázatra nevezzek vele.
Ugyan végül nem nyertem, azért még így is vannak vele terveim. Az már biztos, hogy trilógiává bővítem, a többit pedig meglátjuk.

Maga a történet abból az ötletből indult ki, hogy milyen hasznos is lehetne egy Geiger-Müller számlálóhoz hasonló szerkezet, ami sugárzás helyett az ösztrogén-szintet mérné, hogy annak segítségével elkerüljük a "veszélyzónákat", amikor konfliktus merül fel két nő/lány között.
De mivel akkoriban néztem meg az Escape from New Yorkot, illetve a Mad Max filmeket (plusz az Y, az utolsó férfi képregény is inspirált), ez az egyszerű ötlet végül egy manapság talán merésznek ható valamivé nőtte ki magát.

Lényegében egy hagyományos poszt-apokaliptikus történet anti-feminista áthallásokkal.
Fontos kiemelni, hogy elsősorban azokat az önjelölt feministákat állt szándékomban parodizálni, akik már-már habzó szájjal esnek át a ló túloldalára, miközben azt se tudják, mi az egésznek a lényege.

De most már inkább lássuk:



Mivel hat oldal volt a limit, és az első elment a felvezetéssel, a klasszikus képregények megoldásaival éltem, vagyis látványos kompozíciók helyett egy egyszerű 3x2es panelfelosztást alkalmaztam, amit csak az utolsó oldalon törtem meg, de annak is megvan az oka.
Az meg még a tuskihúzás során derült ki, hogy nem tudom kihúzni rendesen a szövegeket (vagy én voltam fáradt, vagy a tus), ezért végül külön lapon, tűfilccel írtam le az összes szöveget, és utólag, a gépen helyeztem el őket a megfelelő helyen. A minimális szürke színt pedig az utolsó pillanatban adtam hozzá, hogy kicsit hangulatosabb legyen az egész.
Plusz már csak a beküldés után, de easter eggként beillesztettem az eredeti KaFé magazin borítót is a Fridolin-sztorimból.

A cím pedig eredetileg Planet of Women lett volna, de egyrészt magyarul nem hangozna jól, másrészt az eredeti nyitójelenetet végül elvetettem (amiben a "főhős" egy lerobbant kocsiban ZZ Topot bömböltet, mielőtt megáll).
Később a majdani harmadik résznek szántam ezt a címet, aminek a szinopszisa egy kolléga, "Dr. Panzer" ötlete volt, mígnem egy másik ismerősöm, Saji kitalálta a tökéletes címeket:
Az első rész ugyebár A Gyengébbik NEM. Ezt követi majd Az Erősebb NEM, és végül A Végső NEM.

Szóval folyt.köv.

2019. augusztus 29.

Helyzetjelentéses hebegés-habogás.

Szóval az a bizonyos képregény már nyilván elkészült, csak most még várok valamiféle visszajelzésre a pályázat kapcsán.
Várakozás közben pedig előkerítettem egy 2-3 éve(?!) már készenlétben álló másik TuFa-történet vázlatait, mert most talán végre lenne hozzá hangulatom is.
De erről majd máskor. Amikor már ott tartunk.

Előtte még itt egy mutatvány-panel mindenféle kommentár nélkül:

2019. július 29.

Lehet, hogy lassan kéne egy új címke, valami olyasmi névvel, hogy "olcsó kifogások" vagy "kínos magyarázkodás"?

Én is szégyellem ám magam, de mentségemre szóljon, hogy zsúfolt volt az elmúlt hónap.
Viszont a jó hír, hogy többé-kevésbé elkészültek a múltkor említett/beígért sci-fi ("TuFa") képregényem ceruzarajzolt oldalai, úgyhogy innentől tulajdonképpen már csak a neheze, a tuskihúzás van hátra (meg még előtte némi pontosítás itt-ott).
Az pedig így utólag kicsit merész becslés volt, hogy lesz időm a másik, korábbi történet megvalósítására is, de esküszöm, az is meglesz valamikor.

Illetve lett egy új CorelDraw-os(?) portré-sorozat ötletem menet közben, de először tudjuk le a mostani projektet. Meg azt a hat másikat.

2019. június 29.

Nohát, már megint eltelt egy hónap..

..anélkül, hogy bármi érdemlegeset meg tudtam volna villantani a blogon.
Ejj.

Persze foghatnám a melegre is, de ugyan már.
Különben is folyamatosan dolgozom egy újabb történet-ötlet megvalósításán - ráadásul ezúttal nem csak félig üres ígéretekkel dobálózok, merthogy adott határidőre kellene elkészülnöm, hogy tudjak vele pályázni.
Egy sci-fi pályázatról van szó, mint annakidején a "marhaság." című képregényem esetében (sőt, ha nem tévedek, ugyanazok írták ki azt a pályázatot is), ám ezúttal kicsit komolyabb/ellentmondásosabb történettel készülök.

Ha pedig nagyon jól haladok, akár az se kizárt, hogy a múltkori (tavalyi?!) nőrabló szörnyes sztorit is elkészítem már most.
De idővel biztosan.


Szóval készüljetek.

2019. május 27.

616

Szóval az Avengers:Endgame után annyira fellelkesültem, hogy újraolvastam az eredeti "Infinity trilógiát" előzményekkel együtt, aminek eredményeképp' eldőlt, hogy a következő képem nem is akárkit, hanem magát a Marvel-univerzumot, illetve annak megtestesülését ábrázolja majd.

Ő lenne Eternity/Öröklét.

Mindenképpen egészalakos képben gondolkodtam -hisz' máshogy nem is érdemes bemutatni egy ilyen kozmikus léptékű karaktert- és leginkább az eredeti alkotó, Steve Ditko nyomán akartam elindulni, de például a kozmikus háttérhez végül a másik klasszikus Marvel-rajzoló, Jack Kirby munkáiból merítettem ihletet.
Na lássuk:

Először csak maga a karakter:


Majd a kozmikus táj (akad itt-ott néhány cameo és easter egg is):


Majd pedig a végleges, kombinált változat:


Azért elég epikus lett, ha mondhatok ilyet.
Legközelebb: Ki tudja. Talán ideje lenne tényleg visszatérni a korábbi ígéretekhez?

2019. április 19.

SNIKT! / SMASH!

Szóval a múltkori M.O.D.O.K.-képem után Golyó barátom javaslatára elkezdtem egy Wolverine-képen gondolkozni, majd nagyon hamar arra jutottam, hogy a karakter esetében egy mozgalmas harcjelenet működne leginkább. Rögtön egy Hulk elleni összecsapásra gondoltam - hisz' úgyis nagy múltja van kettejüknek (Wolverine eleve az Incredible Hulk egyik számában debütált).
Így aztán neki is láttam, és lám, két hét alatt két verzió is készült belőle:

Az eredeti, "classic" változat:


Illetve az alternatív, "80s" variáns:


Hogy mi a következő, azt még nem tudom, de hamarosan bizonyosan inspirálódom. Addig meg talán továbbhaladok a Galactus-képem digitalizálásával, vagy a számos belebegtetett tervem egyikével.

2019. március 29.

March MODOK Madness!

Már elég régóta ígérgetek egy MODOK-portrét, egész pontosan tavaly július óta, de azt is mondtam többször, hogy inkább várok vele márciusig, hogy kivehessem a részem a March MODOK Madness nevezetű "megmozdulásból" - amit pont referenciaképek gyűjtése közben fedeztem fel.
Így is lett.
Elsőre csak egy szimpla MODOKban gondolkodtam (bár volt egy másik ötletem is, csak arra már nem maradt időm, úgyhogy megmarad jövőre, néhány további ötlettel együtt) és az is csak sokadik nekifutásra indult be, lényegében akkor, amikor rájöttem, hogy jól állna neki a propelleres, avagy "hülyegyerek" sapka.

Lám:



és a variánsok (nagyon sokat tűnődtem a megfelelő háttéren, mielőtt végül a sima feketénél maradtam):



Ahogy pedig fentebb írtam, jövő márciusban még több MODOK követi (ki tudja, talán a hónap minden napjára jut majd egy, még meglátjuk).

2019. február 27.

Az a bizonyos ambíciózus Galactus-kép, amit már mióta ígérgetek.

/Ugyan azt mondtam múltkoriban, hogy a februárt rögtön ezzel indítom, ehhez képest mégisinkább ezzel zárom, mégse tévedtem túl nagyot, mivel nem volt más bejegyzés a hónapban./

Szóval Galactus.

Végül hosszas vázlatolás, többszöri nekifutás és falbaütközés után úgy döntöttem, inkább ösztönből rajzolom meg a kép problémás részeit - ennek eredményeként sok helyen nem feltétlen (értsd: még véletlenül se) stimmel a rövidülés, vagy bármi.
Illetve a tuskihúzás után nagyon hamar kiderült, hogy elrontottam a páncél mellkasi részét, de tegyünk úgy, mintha ez is csak a szándékos stilizálás miatt lenne így.

Viszont a mindenféle gépekkel és kütyükkel telezsúfolt, kényelmetlen irányítóterem-hatás tényleg szándékos volt.
Mindent összevetve sikerült elérni azt a hangulatot, amit akartam, ez már félsiker.

Szóval Galactus (és Silver Surfer, de az egyik monitoron Ego is feltűnik, illetve a Watcher is ott kukkol az ablakban):


Közben pedig már elkezdtem kísérletezni egy, az eredeti ceruzarajz alapján készülő, digitális (és javított, nyilván) változattal is - ha elkészült és még jól is néz, felkerül az is.


Legközelebb: March MODOK Madness?

2019. január 29.

Évfordulós Ígéretek.

Annak ellenére, hogy a január elég jól indult, és az első másfél-két hétben minden nap sikerült valamicskét haladnom a számos tervem egyikével, így hónap végére mégsem tudok semmi konkrétat felmutatni. Pedig blog-születésnap van!
Tizenegy (11!) évesek lettünk ugyanis.


Úgyhogy (akárcsak tavaly ilyenkor) álljon itt egyelőre egy Csokorra Való Évfordulós Ígéret
:

-Az elmúlt napokban elég közel jutottam ahhoz, hogy rájöjjek a grandiózus Galactus-képem rövidülésbeli problémájának megoldására, így nem elképzelhetetlen, hogy a februárt rögtön ezzel indítom majd.

-Közel járok egy újabb képregénytervem megvalósításához is, néhány panel még nem teljesen egyértelmű, de amúgy minden stimmel. Talán legjobban úgy jellemezhetném, hogy afféle "sci-fi sitcom" lesz, amit esetleg további részek is követhetnek majd.

-Márciusban pedig mindenképp' kiveszem a részem a March MODOK Madnessből, vagyis elkészítem az amúgy is tervezett MODOK-portrét.

-De tényleg összehozom a nőrabló szörnyes tervemet is - a történet leglényege már készen áll, csak még nincs rendes formába öntve.

-és persze ott az egy éve is beígért Episode Zero (izomYoda), aminek tulajdonképpen a közelébe sem mentem tavaly, de majd talán most.

-Illetve egyéb kisebb-nagyobb történetek, mint a Narrátor-ember régóta esedékes folytatása, néhány további TuFa-sztori, az a rengeteg hérosz'-terv, a Gonosz Toka, még legalább egy (meg egy különleges bónusz) "Über-Nosztalgiaest" bejegyzés, illetve a Fabri-Cop folytatásán is agyaltam kicsit (most még nem, de majd menetközben jelentkezem ott is, ha már lesz miért).


Én is kíváncsian várom, idén mit sikerül tartani ezekből.
Majd igyekszem.

2018. december 30.

tingling.

Kár, hogy nem sikerült még tegnapelőttre befejeznem az utolsó simításokat, ugyanis aznap lett volna Stan Lee születésnapja; csakhogy azt a napot rögtön azzal indítottam, hogy lebetegedtem.
Úgyhogy most, kicsit megkésve, de lényegesen látványosabb formában itt van a múltkori Pókember-kép továbbfejlesztett verziója:



Illetve az elmaradhatatlan variánsok:



és azt hiszem, ezzel zárom is az évet.
Jövőre pedig egyelőre nem ígérek semmit, mert abból idén is alig lett valami (izomYoda?), szóval inkább csak annyit mondok:
Majd meglátjuk.
/2019.04.28.: minimálisan módosítottam az Amazing Bagman képen, most már van a hátán "kick me" cetli./

2018. november 30.

EXCELSIOR! 'Nuff Said.

Persze nyilvánvaló volt, hogy valamilyen módon meg kell emlékeznem Stan Lee-ről, csak azt nem tudtam, hogyan. A legkönnyebb alibi-húzás, persze, az lett volna, ha a múltkori Beta Ray Billt átalakítom Thorrá, de úgy illett, hogy ne egy már amúgy is tervezett képet készítsek el, hanem valami újat találjak ki.
Majd amikor rájöttem, hogy Steve Ditko-t is idén vesztettük el, egyértelművé vált, hogy az ő kettősük közös karakterét, Pókembert fogom elkészíteni.
Így is lett.


Ez most még elég egyszerű, mondhatni: pőre, csak már túl régóta halogatom ezt a bejegyzést (is).
Viszont már javában dolgozom a részletgazdagabb verzión (!).




//Stan Lee egyébként ilyen-olyan formában (vagy a karaktere, vagy csak a hatása) számos alkalommal feltűnt a blogon.
Nyilván a legkézenfekvőbb példa az a rengeteg Marvel-karakter portré; de pár éve rajzoltam egy rövid "Stan Lee origin story"-t is; a Bámulatos Papírember stílusát is egyértelműen  a Csodálatos Pókember ihlette; sőt, a Narrátor-ember civil énjét, Stan Simont egyenesen róla kereszteltem el (pontosabban róla és Joe Simonról) - Steve Simon (a Dühöngő Szarvasbogár) pedig értelemszerűen Steve Ditko után lett elnevezve - követve a Stan Lee-féle alliteráló nevek hagyományát.//

2018. október 20.

Brakka-THOOM!

Hosszas tökölés után végül arra jutottam, hogy talán mégisinkább hagynom kellene az egész alakos változatot (majd esetleg puszta önszorgalomból megcsinálom még), és befejezni a jóideje készülő legújabb szuperhős-portrét.

Vagyis következik az egyik személyes kedvencem:
Beta Ray Bill



Egy ponton megfordult a fejemben, hogy csinálhatnék mellé egy Thort is (vagy, miért is ne, egy Béka-Thort/Throgot). Esetleg némi módosítással összehozhatnék kettejükből egy összeillő "brofist"-verziót is. Majd meglátjuk(?).

/mellékes megjegyzés: a bejegyzés címe egy jellegzetes mennydörgés-hangeffekt a Thor-képregényekből, legalábbis emlékeim szerint, merthogy ebben a konkrét formában végül mégse találtam sehol/

2018. szeptember 30.

Hupsz. Közben lassan vége a szeptembernek, és ebben a hónapban még nem is tettem fel semmit a blogra(!)

No de ez hamarosan változni fog, azonban egyelőre ezzel az ígérettel kell beérni. Mindenesetre már javában dolgozom egy újabb képregény-karakter portréján, miközben továbbra is igyekszem koherens egésszé formálni a nőrabló szörnyes sztoriötletemet - és persze ott van az a temérdek további terv és vázlat, amik még mindig várnak a sorukra (izomYoda, stb).
De haladjunk csak szépen, sorjában (illetve fordított sorrendben, ha jól veszem észre).

Amíg pedig várunk, itt egy korai CorelDrawos zsöngém, még tavaly júliusból.
Aku:



(Azért nem került föl már akkor, mert úgy találtam, túlontúl egyszerű a kép, holott némileg paradox módon a karaktert eredetileg pont az egyszerű dizájnja (hajjaj) miatt választottam.
Akárhogyis, kitűnő ujjgyakorlatnak bizonyult, figyelembe véve, hogy csak ezután jött a Bizarro-portré meg a többiek.)

/2018.10.21. ~1805: hogy ne legyen olyan sápatag-fakó, kicsit javítottam a színeken./

2018. augusztus 19.

A szörny színesben:

Ugyan magával a sztorival nem haladtam, annyi azért történt, hogy a múltkori kép kiszínezésre került, és még egy sikítást is sikerült rászerkeszteni.



Lehetne rosszabb is.
Ki tudja, még a végén ebben a formában fogom elkészíteni az egészet.
Bár, ha tényleg erre vetemednék, az elég sokáig tartana - kivéve, ha pár oldal után annyira belelendülök, hogy már rutinosan megy.
Na majd meglátjuk.

2018. július 31.

"ÉS OTT A SZÖRNY!"

Szóvalhogy sokáig tűnődtem, mihez kezdjek a múltkori Ego-portré után, végül már-már elkapni látszott az ihlet, és bele is vágtam egy MODOK-kép készítésébe, aki tulajdonképpen szintén egy hatalmas fej (közben pedig fölfedeztem a March MODOK Madness nevű megmozdulást, ami olyasmi, mint az Inktober, csak MODOK karaktere köré szerveződik.), de aztán megrekedtem
- mindeközben GB barátom már-már szemérmetlen mennyiségű képet ontott magából.

Aztán múlt héten rájöttem, mi lehet a hiba:
Megcsömörlöttem, úgymond.
Merthogy az elmúlt hónapokban főleg digitális képeket csináltam és azok is mind "fanartok" voltak.

Úgyhogy egy viszonylag frissen eszembe ötlött, "RetroShock-ihletésű" kvázi-scifi történet kapcsán visszatértem a hagyományos tuskihúzós módszerhez (január (a Fabri-Cop alternatív borítóinak befejezése) óta először) és megrajzoltam a történet promo-képét/nyitójelenetét.

Majd alig bírtam életre kelteni a szkennert.
De végül csak sikerült.
Lám:



A sztoriról egyelőre nem árulok el túl sokat, az a lényeg, hogy klasszikus szörnyfilmes klisékből indultam ki, de ha elkészül, bizonyára szórakoztató lesz. Bizonyára.



/Hejj, de sok reklám-link!/

2018. június 20.

"I Talk to Planets, Baby!"

Még februárban, a Thanos-portrék alatt említettem, hogy már tervben van egy iszonyú ambiciózus Galactus-kép elkészítése is.
Na, nem az készült el, viszont ahogy formálódott az eredeti terv, eszembe jutott, hogy feltűnhetne a képen néhány másik kozmikus Marvel-karakter is, aztán úgy alakult, hogy átnyergeltem inkább egyikükre.
Ő lenne Ego, az Eleven Bolygó.



Eredetileg mellette lett volna a fivére, Alter Ego is, de végül kihagytam. Cserébe nézzétek azt a gyönyörű "Kirby krackle"-effektet!

2018. május 12.

A Melák.

Szóval még hónapokkal ezelőtt elhatároztuk, hogy az Infinity War premierje előtt mi is gyorsan újranézzük az összes korábbi Marvel-filmet (legalábbis, ami már megjelent DVDn), ami végül sikerült is, fogjuk rá.
De ami a bejegyzés kapcsán releváns, az az Incredible Hulk és a némileg meglepő kreatív feliratozás, aminek köszönhetően a klasszikus (örökzöld?) "HULK SMASH!" felkiáltás magyar változata "HULK ZÖLDÖKÖL!" lett.

Rögtön éreztük, hogy ebből is ki lehetne hozni valamit:


Alternatív verzió:


Csináltam egy úgynevezett "maszkulion edition"-t is, de azt nem fogom feltölteni, mert ocsmány lett.

2018. április 1.

"Tojás"

Még hónapokkal ezelőtt találtam ki, hogy idén húsvétkor tartok egy "tojásvadászatot" a blogon.
Csak tojások helyett Danny DeVito GIF-képekkel.
Összesen hét linket rejtettem el a blog legkülönbözőbb helyein (akár kommentekben, vagy korábban létező illetve nemlétező bejegyzésekben, és így tovább), de úgy vélem, mindegyik megtalálható.

Itt az első: Tojás.

Lássuk, meglesz-e mind.

2018. március 19.

#MadTitan

Tulajdonképpen már az elkészülte óta nem hagyott nyugodni, hogy a legutóbbi Thanos-portré kopasz-variánsa csak nyomokban hasonlít az előzetesben látott verzióra, úgyhogy ez a fazonigazítás már érett egy ideje. Plusz a tervezett mozizós pólók kapcsán felmerült, hogy két különböző dizájn legyen, szóval mindenképp itt volt az ideje.
Na lássuk, milyen lett:




Szerintem csinos.

2018. február 14.

#TeamThanos

Milyen jól sikerült időzítenem a Thanos-portré befejezését; hiszen ki mással ünnepelhetnénk a Valentin-napot, ha nem a Marvel univerzum legnagyobb hősszerelmesével?

Persze várhattam volna az Infinity War áprilisi premierjéig is a feltöltéssel, de az még túl messze lenne, meg a fent leírtakkal különben is olyan jó ürügyet találtam rá, miért is kerülhet föl már ma.

A lényeg, hogy elég hamar elkészült, így a filmre már mehetünk Thanosos pólóban.

No lám:
Ez az eredeti, képregény-hű verzió:

Ez pedig az alternatív, a filmesre jobban hajazó (badumm) kopasz-variáns:

Ezt meg csak a móka kedvéért:


Időközben pedig olyan további grandiózus terveket kezdtem dédelgetni magamban, mint egy iszonyú látványos Galactus-kép, de nem hiszem, hogy CorelDrawban fog elkészülni, ha tényleg megcsinálom. Majd meglátjuk - mint mindig, most sem ígérek semmit.